Kedden, április 01-én a MÜPÁ-ba jártunk, a Mata Hari ősbemutatóján. Első sorban én Csuha Lajos miatt szerettem volna menni, kíváncsi voltam, milyen az Operett Színházon kívül. Persze a többi szereplő sem volt ismeretlen , így már kíváncsian vártam az estét.

A MÜPÁ-ba még egyszer nagyon régen, 5-6 évvel ezelőtt jártam. Az Athalián (2009. januárban). Akkor még nem járkáltam ennyi helyre, örültem, hogy eljutottam a MÜPÁ-ba. Akkor az tűnt fel, - ami ma már sajnos megszokott - , nem mindenki van alkalomhoz illően öltözve. Akkor az épület szépségére és a terem gyönyörűségére nem figyeltem eléggé. Nem is emlékeztem, hogy, hogy néz ki.

Kedden úgy voltam ott, mint aki még sosem járt a MÜPÁ-ba. Ámultam-bámultam az épület belsejétől. Valami gyönyörűséges. Az a terem egyszerűen lenyűgözött. KEDVES, fiatal, SEGÍTŐKÉSZ jegyszedők, ruhatárosok. Szép világoszöld székek. Természetesen az első sorban ültünk. Itt mivel kör alakúra volt kialakítva a zenekari árok, nem volt olyan sok hely a lábnak. Ez főleg a középen ülőknek lehetett nagyobb gond. A második sornál nagyobb a hely. De mi jól elfértünk az első sorban is. Kb. 15 cm-re tőlünk volt a zenekari árok. Ami nyitott, így minden ott zajló eseményt nagyon jól láttunk, halottunk. A színpadi rész csak ez után következett. Így hiába voltunk az első sorba, a színészeket nem láttuk olyan jól. Na, jó, de láttuk, csak a zenekari árkot jobban. Nagy „gondban voltam” az egész előadás alatt, hogy akkor mire is figyeljek leginkább. A színészekre, a darabra, vagy a zenekari árokban történtekre.

Azt hiszem, végül a zenekari árok mellett döntöttem. Azzal nyugtattam magam, hogy őket most láttam először és főleg ilyen közelről, a színészeket szerencsére már sokszor

Lehet, hogy a zenekar közelsége miatt, de lehet egyébként is, a darab zenei világa tetszett a legjobban. A Czettner vonósnégyes és a Talamba Ütőegyüttes adta a zenét. Maga a zenei világ is csodálatos volt. De amit a zenekari árokban műveltek :-)))))) Az bizony maga volt a csoda. Előttünk volt a Talamba Ütőegyüttes. Őket nem ismertem. Pont előtte hétvégén olvastam az Óbudai újságunkba, hogy áprilisban gyerekeknek Talamba koncert lesz. És ez ott a színházba eszembe jutott. (Este leellenőriztem otthon és tényleg ők jönnek).

A Talamba Ütőegyüttes sajnos számomra nem sok ismerős hangszerrel és egyéb hang eszközzel szolgáltatta a zenét, hogy néha nyitott szájjal nézem őket. A fiúk fiatalok, helyesek, szimpatikusak voltak, azt láttam az arcukon, hogy élvezik amit csinálnak, figyelik az előadást is. Le se lehet írni, hogy milyen tehetségesek (lehet, csak nekem mert még ilyet nem láttam. Nem tudom), és mennyire jó volt új dolgokat is látnom, hallanom általuk.

Maga az előadás igényes, jól összerakott, jó színészekkel összeválogatott gárda. Díszlet nem volt sok, a kosztümök szépek. Mindenki nagyon odatette magát. Nekem megint Szemenyei János tetszett hangilag a legjobban. Át is futott az agyamon, hogy igen, volt egy időszak, mikor még érdemes volt többet a Vígszínházba menni, Ő miatta Az egyik jelenetnél Miller Zoli és Egyházi Géza olyat énekeltek együtt, hogy libabőrös lett a kezem. 

Kecskés Timi is tetszett. Őt eddig csak egy Musical +-on láttam/hallottam. Más előadáson nem volt szerencsém hozzá.
Kováts Krisztát talán még sose láttam, így neki is nagyon örültem. Nagy Lóránttal is így voltam. A kedvenc operettesem (Csuha Lajos) aranyos volt, mint mindig; örültem neki -) .
Előadás után kijött a rendező, szerző, stb. Bemutatni nem mutatták be őket, de megérdemelten nagy tapsot kaptak. Utána a szereplők hölgy tagjai egy szép virágcsokrot kaptak, a férfiak egy szál virágot. Valami hiba történhetett, ugyanis Csuha Lajosnak (aki pont előttünk állt) aki az utolsó volt a sorban nem jutott virág. Szegény; úgy sajnáltam

Nemes gesztus volt ez a "virágosztás". Semmi, de semmi negatívumot nem tudok mondani. Sem az előadásról, sem a teremről, és még a gyönyörű mosdóról sem.

Ez egy tökéletes és nagyszerű este volt.
Remélem, hogy máskor is lesz lehetőségem ezt az előadást megnézni, ezzel a szereposztással, zenekarral.

Hazafele pont jött a 2-es villamos, így ugyanazzal a HÉV-vel mentünk haza, mint a közelebbi színházakból szoktunk. (Bár egy téli estén, mikor mindenki kabáttal jön, akkor nem biztos. De ezek szerint máskor is el tudok jönni ide a világ végére (tavasszal, ősszel). Reszkess Nemzeti Színház; lehet előbb-utóbb akkor már ott is fellelhető leszek (Persze, ahhoz nekem is tetsző előadást kell találnom :-))