Azon szerencsések közé tartoztam, aki a Színházi Szemle Utolsó előadására is ellátogathatott. Tavaly is sikerült Határon túli előadást megnéznem, idén mindkettőn ott lehettem.
Az őszintét megvallva, idén gyengébbnek éreztem a szemle műsorát, a Szabadkai előadás nagyon nem jött be, így a ma estitől is kicsit féltem. Szereztem szóró anyagot az előadásról, így a lelki békém (is) rendbe lett. 
Szerencsére minden félelmem elmúlt az első percben.

Ma este a Nagyváradi Színház Csiky Gergely (Csíksomlyói Csiky Gergely (Pankota, 1842 -Budapest, 1891) drámaíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság másodtitkára, az MTA levelező tagja. Róla nevezték el a kaposvári és a temesvári színházat.) Buborékok című vígjátékát hallhattuk, láthattuk, melyet 1884-ben írt.   (Solmay Ignác földbirtokos megunja családja állandó költekezéseit. Nem mer nekik nemet mondani, de egy idő után elege lesz. Inkább adóságba keveri magát, minthogy az asztalra csapjon. Nem jöhet szóba rangon aluli házasság, fiát a politika érdekli.) Végül mégis elege lett a családfőnek.

Majdnem teltház várta a színészeket. Végre korhű öltözet, és annak megfelelő előadás. Semmi újragondolás. Emlékezetes maradt az előadás, ha másért nem, azért mindenképpen, mikor Szerafint a szüleivel egy kisebb összeveszésen kapunk rajta (a lányon látszik, hogy babát vár), az anya (Szidónia -  Molnár Júlia) kiszólt a nézőkhöz, hogy a lányomnak néhány hónapja volt az esküvője, ő nem vár babát. Babát a kolléganőm, Tasnádi-Sáhy Noémi várja. 
Mivel sem az előadást sem pedig a színészeket és a társulatot sem ismertem, így úgy ülhettem be az előadásra, hogy nem kell összehasonlításokat végeznem (még tudat alatt sem). 
Végre egy igényes, jól felépített vígjátékot csodálhattunk meg. Nem volt vontatott, nem volt agyonbonyolítva. A díszlet kellemesen hatott rám, bár én inkább a kosztümökben gyönyörködtem. Szépek voltak, de mégsem csicsásak, agyon díszítettek. A színészek egytől egyik remekül játszottak. Szemmel láthatólag élvezték, hogy itt lehettek és a közönség is sok-sok tapssal jutalmazta őket 1-1 jelenet között.
Kiemelni nem tudok senkit, mert mindenki szimpatikusan játszott. 
Ami kicsit furcsa volt, na jó nem, csak úgy megmaradt bennem, hogy az összes színésznő nem a karcsúságáról volt híres. Hogy ez az eredeti darabban is így volt, e vagy csak a véletlen műve volt, de valóban így volt. Amúgy meg legtöbbször a babát váró Noémire figyeltem a legtöbbször, hogy pikk-pakk ugrabugrált, szaladgált, beszélt, sürgött-forgott és ezek ellenére fáradságot egyáltalán nem láttam rajta.  
Szimpatikus volt Béla (Balogh Attila), aki a legidősebb testvért alakította.
Azt hiszem, így a színházi szemle eladás közül az általam látottak közül a 2. helyre sorolom ezt. Nagyon örültem, hogy a JKSZ után végre ez olyan előadást láthattam, ami újra tetszett is.