Már ősszel felkerültek az év utolsó napjára tervezett előadások, de egyikük sem hozott annyira lázba minket, de végül hosszas (na azért annyira nem) vívódás után a Madách Színház és a Páratlan páros 1. mellett döntöttünk. A választásban közrejátszott az is, hogy emelt (szilveszteri ár) árral is megfizethetőnek tűnt (Fantom ára volt). Továbbá 30. éves jubileumi nap, illetve 900! előadás is volt egyben. Még elöl is akadt hely. Én anyummal az első sor majdnem közepére kértem jegyet, a barátnőmék az 5. sor körül ültek.

Azt nem mondom, hogy túl jó kedvvel és felpörögve indultam útnak, de már elegem volt az évből, fáradt voltam egész héten, de nem tudom mitől. Egy biztos volt; munkából kell mennem, mert ha hazamegyek, akkor vissza nem megyek a városba. Délután neteztem és 5 percenként néztem az órát, hogy gyalog tudjak menni, hiszen napok óta nem sokat töltöttem levegőn. ¾ 18-kor el is indultam, nem volt meleg. Kapucni, sál, és irány. Lassúnak éreztem magam, pedig úgy mentem, ahogy szoktam, de mégis olyan volt, mintha visszafele haladtam volna. A Nyugatinál petárdák, rengeteg ember, és csak „lassan” tudtam átverődni az emberek/árusok között (nem irigyeltem szegényeket ott. Fagyoskodtak és árulták a szilveszteri kellékeket. Haragudtam rájuk, hogy elállják az utamat, de sajnáltam is őket ott ácsingózni egy helyben). Végül ½ 19-re értem a Madách elé, 1. lettem. Tehát tartottam a tempót, akkor csak én éreztem lassúnak magam. Szépen megérkezett mindenki néhány perc múlva. Még egy kis utószülinapi ajándékot is kaptam (Sárdy János könyvet, melyet még kint az utcán elkezdtem forgatni, bele-bele olvasni, de aztán szóltak, hogy hideg van és be kellene menni.). Bementünk, gyors mosdó, majd láttuk, hogy pezsgő is van, de nem mindannyian cuppatunk rá, inkább elfoglaltuk a helyünket. Automatikusan a baloldal felé indultunk, de időben rájöttünk, hogy most a jobboldalon fogunk ülni.

Teltház. Ismerős arc sehol. Az előadás időben elkezdődött.Remekül lehetett látni, de ez a darab nem az én világom volt. Nem is néztem utána, hogy miről is fog szólni, pedig nem ártott volna. A színészek nem adtak okot arra, hogy csalódottan távozzak…

A történetről röviden, bár szerintem rajtunk kívül már mindenki látta, hiszen 30! éve játszák ezt is!
Egy taxisofőr John (Cseke Péter) kettős életet él. Két városban is van 1-1 felesége Barbara és Mary (Tóth Enikő és Kökényessy Ági), akik persze nem tudnak egymásról. John úgy rendezi az életét, hogy mindkét hölggyel egyforma időt tölt. Azonban egyik nap megtámadják és agyrázkódást kapott. A kórházba az egyik címét, a rendőrségnek a másik címét adta meg. És innentől beindult a káosz. A két város rendőrsége is nyomozni kezd Porterhouse és Troughton (Lőte Attila és Barabás Kiss Zoltán), miközben a taxisofőr szomszédja, Stanley (Szerednyey Béla) is próbál neki segíteni, aki hol javít, hol ront a helyzeten. Aztán ott van még az új szomszéd Bobby (Pusztaszeri Kornél) is.
Szerencsére nem az lett a befejezés, amit én már előre megírtam magamnak. Mikor a John beismerte, hogy kettős életet él, egyik rendőr sem hisz neki…

Az első felvonást szabályosan végigszenvedtem, pedig a színészek hatalmasat alakítottak. De nem éreztem át a helyzetet, nem éltem a darabbal, nem az én világom volt. De a színészek kitűnőek voltak. Anyum szünetbe majdnem hazament, mert ő még nálam is jobban szenvedett. Végül sikerült lebeszélni róla, így maradt. Végül is jól tette, mert a 2. felvonás valóban jobb, élvezetesebb volt. Szerencsére nem olyan „szokásos vége lett”, amit én már az 5. percben gondoltam. Ez bőven elég volt 1x, egyelőre nem érzek késztetést a 2. részre, de nem ártana azt is megnézni, mert kíváncsivá váltam, hogy mit lehet ebből kihozni.

A színészek játéka mind egytől egyik lenyűgözött. Cseke Péterhez eddig még nem volt szerencsém, tetszett a játéka. Azóta is sokszor gondolkodom azon, hogy vajon mit csinált a betömködött újság papírral. Mi lehetett az és hogy „tűntethette” el?
Szerednyey Béla hozta a tőle megszokottat, szerintem őt nem lehet nem kedvelni. Sokszor megmosolyogtatott mindenkit :-) Nagyon tetszett a hajós ruhája és a hozzá illő cipője. De hol volt a zoknija? :-) 
Kökényessy Ágit még Madáchos darabban nem láttam.
Tóth Enikő is jól játszott. Neki a csizmája tetszett nagyon. Nekem is hasonló van, csak picurka sarokkal.
Barabás Kiss Zoltán nagyon meglepett. Mintha 10 évvel fiatalabb lenne. Lefogyott, nagyon csinos volt, tátva maradt a szám, mikor megláttam.
Nem véletlenül hagytam utoljára Lőte Attilát. Valami csoda volt, amit csinált. Ahogy beszélt, ahogy játszott, mint egy fiatal. Sokan megirigyelhetnék a játékát J Tündökölt, ragyogott. (Eddig csak OF-be és a József és a … -ban láttam, ott meg nagy és sok szerepe nincs). Kellemesen meglepett és lenyűgözött. Igen, a színészek miatt nem bántam meg, hogy elmentem.  

Azonban előadás után jött a szokásos csalódás és pofára esés, amin igazából meg sem lepődtem.
A színpadon megjelent a 30 éves tábla, a 900-as felirat. Kihoztak egy csokor virágot és ennyi… Néma csönd és taps. Majd Cseke Péter gyorsan – nekem olyan volt, mintha menteni próbálta volna a menthetőt – mikrofont ragadott, mondott néhány szót.  Elmondta, hogy 30 éve együtt játszák ezt a darabot, leszámítva, mikor a hölgyek babáztak otthon (bár arra kíváncsi lettem volna, hogy akkor kik játszottak), stb. Elmesélte, hogy van egy Páratlan Páros rajongói klub is, majd elmesélte, hogy a színpadon ül az egyik legnagyobb rajongó, aki szinte az összes előadást látta. Megköszönte, hogy eljöttünk és függöny le. Nem tudom, miért nem ad erre jobban a Madách.

A ruhatár felé haladva többen az órájukra pillantottak és konstatálták, hogy csak 21!!! óra!!!! Átvettük a kabátunkat, kényelmesen mosdó és mire visszatértünk már csak 1-2 ember lézengett a környéken. ¾ 22-kor otthon voltunk!!! Öcséméket még itthon találtuk, jól meg is lepődtek, de legalább lehetett a kis barátaival hülyülni kicsit. Nem gondoltam volna, hogy szinte az egész Szigligeti Színházi előadást is látni fogom este a TV-ből. Attól sem voltam annyira elragadtatva. Tavaly sem. Előtte sokkal jobb volt. Majd kis internet és ½ 2-kor már álomországban jártam. Szerintem ilyen korán még sose aludtam el az év utolsó napján. 01-én a szokásos Bécsi Filharmonikus Zenekar  újévi koncertjét hallgattam és néztem a TV-n keresztül. Hát a 3 esemény közül ez tetszett a legjobban. BUÉK mindenkinek!!!