Július 1-én megtekinthettem a Szemle 4. előadását, melyet a Szombathelyi Weöres Sándor Színházi társulat mutatott be. Ez a társulat is részt vett már korábban a versenyszemlében (2015-ben a Vitéz Mihály c, darabot láthattuk tőlük).
Ma este a Tóth Ede által 1873-ban megírt és (A Nemzeti Színház 1974. évi irodalmi pályázatán a huszonnégy benyújtott kézirat közül Tóth Edének ez a munkája nyerte el a száz arany pályadíjat.) 1876-ban színpadra vitt A falu rossza című népszínművet tekinthettük meg. Tóth Ede Putnokon született, ezt a művét az ott élő emberekről mintázta.

Az előadás a megszokottaktól eltérően nem 20 órakor, hanem 19 órakor kezdődött, ugyanis 3 óra 45 perc; 3 felvonás. (Bár utólag szerintem a 18 órás kezdés is tökéletes lett volna, ugyanis 23:12-kor úgy jöttem el, hogy a tapsrend akkor kezdődött el.)

A művet a Mohácsi István-Mohácsi János testvérpár alkalmazott színpadra. Róluk köztudott, hogy nem alkotnak rövid műveket. 

Kicsit félve ültem be a darabra; nem is terveztem a végéig maradni. De végül is nem volt rossz előadás.
Mivel a 27. sorban ültem, így nem tudtam úgy szemlélni az eseményeket, mint mikor elöl ülök. Hátul ülve teljesen más a színházi hangulat/élmény, mint elöl ülve. Nem lehet olyan jól együtt élni a darabbal, viszont az összkép remekül látható.

Sajnos a mimikából, színészi játékból semmit nem láttam, így erről sem tudok mit mondani.
1900-as években járunk egy magyarországi kis faluban.

Az első felvonás első 10 perce kicsit kusza volt, de végül kitisztult a történet.

A bíró – Feledi Gáspár – nevelt lánya Tercsi (Sodró Eliza) eljegyzésre készül a bíró fiával Lajossal (Matusek Attila). A bíró (Bányai Kelemen Barna) megkéri Rózsit (Bánfalvi Eszter) – a falu „rossz lányát” –, hogy az eljegyzés napján csábítsa el Göndör Sándort (Kenderes Csaba), hogy ne akadályozhassa meg az eljegyzést. Sándor ugyanis Tercsinek udvarolt régebben.
A bakter (Bajomi Nagy György) és 2 cimborája megtalálja egy nagy tojásban a falu pénzes ládájának a kulcsát…Sándor végül megjelenik az eljegyzésen. Boriska (Edvi Henrietta) a bíró saját lánya (Lajos testvére) azonban szerelmes Sándorba. Az eljegyzésen Sándor fegyvert fog Tercsire….

A 2. felvonásban már eltelt 1 év; Sándort kiengedik a fegyházból – Amerikába készül –, Lajos és Tercsi már házasok. A bakterék épp készülnek ellopni a ládát az éjszaka közepén. Boriska szerelmet vall Sándornak, a bíró kitagadja a lányát.
Rózsi szerelmet vall a bírónak.
A láda eltűnt, a bíróra terelődik a gyanú, felmentik tisztségéből.

A 3. felvonásban Sándor elhívja magával Rózsit Amerikába, de az nem akar vele menni. Boris viszont önként menne Sándorral, de mivel az még mindig Terkába szerelmes, nem akarja, hogy Boriska tartson vele. Bánatában a lány a folyóba veti magát. Sándor utána ugrik. A falu siratja Boriskát.
Megérkezik a bakter és a két cimborája. Díszes ruhájuk miatt gyanút keltenek. El is szólják magukat, hogy ők vették el a pénzt. Sándor kimenti a folyóból Borist. Összekötik életüket, de Sándor nem szerelmes; csak nem akarja itt hagyni a falut…
Gáspár is megvallja Rózsinak, hogy szereti.
Majd megjelenik Isten (Trokán Péter). És itt elvesztettem a fonalat…. És túlságosan a jelenbe is kerültünk…

A legjobb és legkülönlegesebb a zene és az ének, tánc volt, a népies hangulat, a dallamok. A színészek egytől egyik gyönyörűen énekeltek, mintha igazi népdalénekesek lettek volna.
Ha ki kellene emelnem valakit, akkor a Terkát alaktó (Sodró Eliza) és a Sándort megformáló (Kenderes Csaba) emelném ki. Terkát a hangszíne, jelleme, viselkedése miatt. Félelmetes volt a tájszólása, imádtam. (Érthető, hogy miért kapott a POSZT-on díjat.) Sándort pedig a kissé nagyképű, de mégis szerethető alakítása miatt. Énekhangja nagyon tetszett. Ha már ének; akkor a Rozsit megformáló (Bánfalvi Eszter) is ki kell emelnek, neki is jól állt a falusi karakter. Hangilag és viselkedésileg is egyaránt.

Az első sorokból még élvezhetőbb lehetett volna.

Nagyon tetszett a falusi idill, melyet a jelmezek (Remete Kriszta) és a díszletek (Khell Zsolt) is hűen visszaadtak. És akkor még meg sem említettem a nyelvezetet, mely fantasztikus volt. Nem vagyok egy vicces ember ilyenek tekintetében, de nagyon sokat nevettem. A falusi nyelvezet csodás volt, melybe beleszőttek 1-2 beszólást, utaltak a mai jelenre, stb…

És ott volt a tánc és a zene (Schreiner Jenő/Horváth Dániel (hegedű), Hotzi Péter/Avas Bendegúz (klarinét, basszus klarinét), Peltzer Géza/Császár János (harmonika),
Kovács Attila/Kiss Krisztián (nagybőgő), Horváth Ferenc (cimbalom). 

Illet a környezhet, feldobva ezzel a darabot, hangulatot. Különlegessé és egyedivé téve az estét (bár e nélkül nem lehetett volna zenés népszínmű).

Mikor viszont Isten is megjelent totál elvesztettem a fonalat, nem tudtam a darabra koncentrálni, csak kuncogtam a káoszon (azon, hogy elvesztettem a fonalat és azon, hogy milyen jó a szövegezés). Sajnos mivel későre járt és erős fáradsággal küszködtem (bár épp nem érződött), de nem volt kedvem 20 percet várni a járatra; így 23:12-kor eljöttem. „Megdöntöttem a világrekordomat” 10 perc alatt sikerült lefutnom a batyira (Persze kellett hozzá a sportcipő is).

Remek este részesei lehettünk, nem igazán ment el senki el a darabról. A nyelvezet, a hangulat -10 pont. A hosszúság zavart; a 2-3 felvonást egybe vontam volna. Nagyjából jól lehetett követni az eseményeket (leszámítva azt az utolsó 15 percet).
A felvonások jól elkülönültek egymástól lehetet tudni, hogy eltelt bizonyos idő, stb…

Úgy érzem, hogy idén nagyon jó verseny programokat láthatunk, erős csapat van. Nem tudom, hogy mi alapján lettek beválasztva és mi alapján kell pontozni, de mindegyik más. Mindegyikben a szerelem fontos szerepet tölt be, de más-más nézőpontból.

Ez a mű tényleg igazi kikapcsolódást jelent; önfeledt kacagás, túlzások és erőltetett dolgok nélkül!!! Ebben is megtaláltam azt a mesebeli hangulatot, érzéseket, mint a Tisztelt házban. Itt a zene és az ének jobban dominált, ami nekem, mint zenés darabokat kedvelőnek külön öröm volt.