10.10-ére sikerült jegyet szereznünk a My fair Lady-re. Igazán szerencsésnek mondhattam magam, hogy szinte az „elsők között” lehettem részese ennek a musicalnek. (A bemutató szeptember 30-án volt.) A történetet és a művet senkinek sem kell bemutatni. Azon filmek (A My Fair Lady 1964-ben bemutatott többszörös Oscar-dijas amerikai filmmusical, George Cukor rendezésében, mely George Bernard Shaw Pygmalion című színpadi művéből készült.) közé tartozik, amit még én is láttam ezerszer, ha épp belebotlok a tv-ben, el nem mulasztanám megnézni. Színházban néhány évvel ezelőtt már volt szerencsém (Pesti Magyar Színház), ahol a darab tetszett, de így visszagondolva Tóth Sándoron és a gyönyörű kék szemein kívül senki és semmi más nem maradt meg, de csalódott akkor sem voltam.
Különösebb elvárásaim nem voltak, Tompos Kátya neve láthatatlanul is garancia szerintem. Alföldi Róberhez nem volt még szerencsém. Rá nagyon kíváncsi voltam, főleg azok után, hogy olvastam, hogy előtte való nap dadogott, stb. Így nagyon kíváncsivá tett. Meg a színház is, hogy, hogy lehet egy kisebb színházban musicalt rendezni, stb.

Sajnos most nem a földszint első sorában ültünk, hanem az erkély első sorában.

A színház auláját a nyáron újították fel. Igazán szép és modern lett, de a középen lévő büfé miatt a ruhatárat nehéz volt megközelíteni. Meglepődve szemléltem, hogy a kabátokat fogasra tették és úgy akasztották be. Ilyet oly ritkán tapasztaltam és annyival nem is lassította a sorban állás idejét. Az már egy más kérdés, hogy ha valóban bejön a nagy hideg (bár most sincs meleg), amikor mindenki kabáttal érkezik, akkor is fogják-e bírni így a tempót?
Az emeleten az előtérbe jópofa asztalok, székek, kanapé fogadta a nézőket. Gyorsan le is huppantunk, mert a ma vásárolt új bokacsizmám kicsit kitörte a lábam nagy meglepetésemre (jó, persze megint rohantam, meg jegyet vettem, meg stb. de akkor is! Lány cipő se nagyon szokott kitörni, de egy kényelmesnek gondolt téli cipő?)

19 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a helyünket. A közönség első látásra szimpatikusnak tűnt, színházba való öltözéket viseltek. Az előadás alatt nem pofáztak, nem cukroztak (legalábbis ott körülöttünk nem).
Az előadás. Meseszép, szerethető, aranyos. Nagyon tetszett. Már a díszlet (Bagossy Levente) az első pillanatban elnyerte a tetszésemet. Még el sem kezdődött semmi, de éreztem, hogy visszacsöppentem a múltba. Ezt megerősítette a jelmezek látványa is (Szakács Györgyi). Meseszép volt az is. Egytől egyik mindegyik szereplőé. Nekem remekül párosult a díszlethez. A díszlet látványos volt, de egyáltalán nem volt giccses hatása. A Kis színpad ellenére remekül megoldották az elemek változtatását, nem akadályozta a színészeket, nézőket sem. A zenekar a színpad alatt vagy mögött lehetett, látni nem láttam őket, de hallani lehetett J
Egy furcsaság volt csak, hogy a zene szövege más volt, nem az, amit a filmben megszoktunk, de erre is felkészítettek már, így nem ért meglepetés.
Maga a darab is aranyos volt, szerethető, minden egyes színésszel együtt. Tompos Kátya kimagaslott a többiek közül, de ez várható is volt, mivel nem egy Madách/Operett színházas gárdát hallhattunk, de teljesen rendben volt mindenki. Nem vártam olyan nagy hangokat, mint a musical-re specializálódott Színházakban szoktunk. És legalább itt igazi színész volt mindenki, nem a valóságshowból érkezett emberéket kellett látnunk/hallanunk. Ami igazán jól esett :-)
Beleéltem magam a darabba, tetszett minden perce. Az első felvonás kicsit hosszúnak tűnt, amit nem bántam, csak kár volt már megszakítani, szívesen megnéztem volna egyben, szünet nélkül.

Freddy Eynsford-Hill-t alakító Rada Bálint eddig ismeretlen volt számomra, de szerethetőnek éreztem.
Mészáros Andráshoz (Harry, Almássy Gróf), Endrédy Gáborhoz (Rendőr, Tábornok, stb).

Verebély Ivánhoz (Uralkodó) eddig még nem volt szerencsém, de ők sem okoztak csalódást.

Az est kellemes meglepetése nekem Magyar Attilához (Alfred Doolittle) fűződik. Végre nem egy idióta karaktert alakított. Nagyon tetszett a játéka, a szereplése. Egy pillanatra sem éreztem, hogy kaparom a falat miatta. Nem láttam egyetlen gesztusában sem olyan „idiótaságot”. Nagyon örülök, hogy láthattam egy teljesen más oldalát!

Borbás Gabira (Higginsné) jó volt ránézni, kellemes hang, szép ruha.

Cserna Antal (Pickering ezredes) nem volt rám különösebb hatással, de bajom sem volt vele. Igazából rá nem nagyon figyeltem, inkább Alföldi Róbertre (Henry Higgins) koncentráltam, miközben Tompos Kátya (Eliza Doolittle) gyönyörű ruháit néztem.

Nekem semmi bajom nem volt Alföldi Róberttel. Egyetlen egyszer nem akadt meg, nem dadogott. A játékával sem volt különösebb bajom.

Szerintem Kátya vitte a darabot, hangilag, játékilag mindenhogy. Jaj és azok a gyönyörű ruhák!!! Nekem jobban tetszettek, mint amit filmben láthatunk. Nem volt túl színházias sem, még utcára is fel lehetne venni :-) 

Az a rengeteg szöveg és nehéz nyelvezet, amit mindannyian hibátlanul elmondtak. Remek. Megint csak megemelem a kalapomat előttük, hogy én már szinte egy telefonszámot nem tudok megjegyezni, a színészek meg micsoda nehéz szöveget is el tudnak sajátítani.

Összességében tetszett a mű semmi negatív dolgot nem tudok mondani.
Szívesen megnézném újra, amikor majd „könnyebben” lehet majd jegyet kapni.
Azt hiszem ilyen jó díszlet-jelmez összepasszolást rég láttam. Jó volt egy ilyen időutazásban részt venni.

(A karaktereken sokat gondolkodtam, hogy mennyire igaz szerű, hogy mikor megnyerte Pi. a fogadást, már „nem volt szükség E-re”. Hirtelen átültettem a mai sztárkutatósdiba, hogy ott is csak addig kellenek, amíg haszon van, utána mehet a levesbe. aztán vagy összejön, nagy nem a „jövő”. Vajon Elisa hogy tudott volna boldogulni már kiművelődve azok között, akiktől jött? Hiszen azalatt a pár óra alatt amikor sétálgatott Freddy-vel sehol nem érezte jól magát.)

A ruhatár kicsit körülményes volt a szűk hely miatt.
Majd eltotyogtam a villamosig és egy pillanatot nem akartam gyalogolni, mert már ezer helyen tört a cipő. hajértem és eldugtam. Azt hiszem, sokáig nem akarom ezt a cipőt látni…

Aki teheti, nézze meg, nem fog csalódottan távozni!