Szombat délután (07-én) visszatértünk a Fantomra. 1-2 héttel ezelőtt vettük meg a jegyet. A szolnoki barátnőm szeretett volna jönni, mivel Victorral még nem látta az előadást. Felajánlottam neki, hogy elkísérem. 3 szabad hely volt egymás mellett a 3. sor közepén, így anyum is csatlakozott hozzánk. Pénteken egy kolléganőm is belelkesült, mivel Victort ő se látta még semmiben. Bot Gabihoz már neki is többször volt szerencséje, reménykedet, hátha van még jegy. Olyan szerencséje volt, hogy a 6. sor majdnem közepén volt még 2 jegy. Most nagy „teher volt rajtam”, hisz nem tudtam, hogy, hogy fog tetszeni a lányoknak a Fantom és az előadás.

Szépen elfoglaltuk a helyünket. Jött az első izgalom, hogy ki fog előttünk ülni. Szinte már mindenki elfoglalta a helyét, csak az előttünk lévő székek voltak üresek.. Jaj, de szerencsénk volt. Alacsony termetű emberkék kerültek elénk. 
Mögöttünk két pasi ült, beszélgetésüket hallgatva gyakori színházlátogatók.

És végre kezdetét vette az előadás.

Bot Gabi csinos volt, mint mindig. Jól áll neki a szmoking. A haja is jó volt. Viszont hiányzott a gyűrűje. 
Victorból az elején hiányzott a tűz, viszont ezt kompenzálta a kedvességével és gyengédségével.
Meglepő módon Andi helyett Fonyó Barbi alakította Christinet. Rájöttem, hogy őt jobban kedvelem. Neki kedvesebb a hangja és érzelmesebb. (Pedig a kiírásban, az előtérben Andi szerepelt). 

Volt valami az előadásban. Valami más. Valami különleges. Persze lehet, hogy azért éreztem ezt, mert szerencsére egy normális közönség (nem ettek, nem duruzsoltak) volt és sugárzott belőlünk a boldogság és az öröm? 
Valami olyasmi hangulat volt, mint amit 1-2 Attilkán is megtapasztaltunk már. 
A tető jelenet valami álomszép volt. Bot Gabi olyat énekelt!! Meg is kapta a huhogást érte! 
Majd erre Victor rákontrázott. Szép zárása volt az első felvonásnak. Kifelé menet a két pasival megbeszéltük, hogy Bot Gabi eszméletlen, de valami Victorból hiányzik, de szuper előadás.

Szünetbe áradozó, lelkes emberek. A kolléganőm és a barátnőm meg van elégedve, boldogságosak. Ahhoz képest, hogy délutáni előadás, szinte mindenki csinos öltözéket viselt. Vagy csak én voltam túl lelkes, boldogságos és csak ezt akartam látni? 
Elkezdődött a 2. felvonás. Most anyum ölébe landolt egy szerpentin. Egy zöld. De, hogy kitől kapta? Megint nem láttuk.

A 2. felvonás továbbra is emelkedett hangulatban telt. Az a plusz, az a varázslat továbbra is ott volt. Victorba „megérkezett az a tűz is”. Olyat játszott!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! És a Bot Gabi…………….

Azt hiszem ennyit még nem sírtam OF előadáson. Szerintem a temető jelenettől végigbőgtem az egészet. 
A Fantomban olyan sok érzelem, gyengédség és szomorúság volt. A lánykérésnél már „hangosan” szipogtam. 
Ahogy Raoul és Christine elcsónakáztak a végén.. Olyan szépen énekelt Raoul.

Ez volt a 16. OF előadás amit láttam, de megint olyan mutatott, nyújtott és olyat láttam benne, amit eddig még nem. Pedig ilyen szereposztásban is láttam már.
Tényleg sokat számít a lelkiállapot és a nézők is. Az a rengeteg boldog és elégedett arc. 
A vastaps és a sok huhogás a szereplőknek szerintem magáért beszélt. 

Kifelé menet a két pasival megbeszéltük, hogy álomjó volt és akkor most ezzel a szereplőgárdával ugyaninnen újra meg kellene nézni. 
Szerencsére a lányoknak is tetszett, nem bánták meg, hogy eljöttek. Ők nem sírósak, így ők nem könnyeztek meg senkit..

Elfáradtam, oda van a lelkem :-)

Ezzel most hetekig feltöltődtem és nem örültem, hogy tovább kell menni a Vígszínházba az esti előadásra… 
Most szívesebben mentem volna haza és csak bambultam volna és elemeztem volna az eseményeket. 
Lehet ma (is) a Fantomot választottam volna? Még szerencse, hogy nem nekem kell választanom :-)
Olyan csodás volt minden, hogy azt most megint csak az érezhette és tudhatta, aki ott volt. 
Köszönöm a csodás délutánt a színészeknek és a csodás közönségnek!!!