1-2 héttel ezelőtt fedeztük fel, hogy van még első soros hely a Lady Budapest előadásaira. Így vettünk egy hétköznapi estére, mivel anyum is kíváncsi volt a darabra; de ő vagy első sor vagy semmi.
Így még az esélytelenek „nyugalmával” vettem a jegyet.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni elsőre, ezért lelkesen és kíváncsian ültünk be az első sorba. A szereplőgárda az 90%-ban meggyezett a bemutatón látott színészekével, így egy rossz szavunk nem lehetett. Egyedül Robi (Laki Péter) személye volt ismeretlen számunkra. Anyum nagy bánatára nem Kiskeró volt. Csepege szerepében Ottlik Ádámot és az öreg felkelő szerepében Melis Gábort láthattuk. A gyerekeket Monori Dominik és Marczinek Vanda személyesítette meg. Aranyosak voltak, de a bemutatóban látott gyerekek jobban elnyerték a szimpátiámat. A többiek kiléte a múlt pénteki volt.

Szóval az első sor az az első sor. Semmi kétség és vita. Furcsállom azokat, akik nem szeretnek (de anyagilag megengedhetik) elöl ülni.

A kivetítések nem látszottak jól, de nem is érdekelt, végre a mimikára lehetet figyelni!

Csodálatos és felemelő előadást láthattunk.

A közönség is sokkal csendesebb, figyelmesebb, mint előzőleg. Együtt élt mindenki a művel. Mellettem két idősebb hölgy ült, akik tündériek voltak. Felszisszentek, felsóhajtottak. De csendesen. Látszott, hogy „aggódnak”, szurkolnak, csodálkoznak, meglepődnek.

Jó volt, hogy én már láttam, mert már figyelhettem az apróságokra.
De leginkább a mimikára és az „egyénekre”.

Kocsis Dénes (szovjet kapitány) nagyon jól visszaadta a „gonosz” és agresszív orosz tisztet, akit többször Szurovnak (Földes Tamás) kellett rendre inteni.

Szurov volt a másik szereplő, akire rengeteget figyeltem. Aki szíve szerint nem lett volna itt, aki tele van érzelemmel és szenved. Nem akar ő bántani senkit, de van egy feladata, amit meg kell csinálnia. Küldött végig a lelkiismeretével, az eszével és a szívével.

A Robit alakító Laki Péter neve ismeretlen számomra. Szolnoki barátnőm mesélte, hogy Szolnoki, így rá is figyeltem. Jól játszott. Még nem volt „Kiskeró szintű”, de mindent remekül megoldott. Még anyum is „megdicsérte” (tőle ez nagy szó).

Az emeletről nem lehetett jól látni Kálmánt (Lipics Barnát), de hallani igen. Így most rá is „szántam” jó néhány percet. Róla se hallottam még eddig, pedig utánaolvasva, ő se most érkezett ebbe a színházba. Én meg már nem sokat járok ide :-)
Szóval, helyes és kellemes jelenség. Jó volt ránézni. Jól alakította a kicsit becsiccsentett, megkeseredett bárzongoristát.

Az előadás tökéletes volt megint.

(Nagy elemzésekbe még most sem kezdek, mert korai lenne. Van egy jelenet, amiben Robi Monte Carlóba képzeli magát. Táncos lányok/fiúk, stb. és az egyik táncos tollal díszített ruhájából egy szép hosszú toll kiesett. Pont elém a színpad szélére.
Na, innentől előadás végéig csak a „tollra koncentráltam” és arra, hogy nekem kell :-)
Féltem, hogy ha a színészek oda előre is kijönnek, mint 1-2 darabban, akkor beviszik. De szerencsére ebben nem. A két mellettem levő túlságosan a darabbal élt, így tőlük sem kellett tartani.)
Csonka András az első sor szélén ült csinosan felöltözve, aki egymaga lelkes állva tapsolt a tapsrend alatt. Szünetbe majdnem Kocsák Tiborba beleütköztünk.

Előadás végeztével kifele menet megszereztem a tollat és a blézerembe rejtettem. Arról nem volt szó, hogy már megint esik az eső, így össze kellett hajtani és a táskába kellett helyezni :-( :-)

Szóval az előadás megint magával ragadó volt. Ma inkább Abigéles dalmotívumokat fedeztünk fel. Mondom, hogy zene antitalentum vagyok :-) 

Még mindig ajánlom megnézésre mindenkinek a musicalt!!!