Május 02-án délután újra kilátogattunk a Székely fesztiválra. Nézelődtünk, belehallgattunk a dombon a műsorokba. A bejáratot áthelyezték, most az egész park lezárásra került. ½ 18 körül eljöttünk, átöltöztünk, utunkat a Magyar Színház felé vettük.

A színházba a bejutás kicsit nehézkes volt, ugyanis a tömeg nagy része elindult a lépcső felé, hogy a jegyeiket kezeljék, egy kisebb tömeg viszont sorban áll a pénztárhoz, hogy a jegyét átvegye. Pár perc alatt átvergődtünk. Bemenni viszont még nem lehetett, így nézelődtünk és próbáltuk megtippelni, hogy hideg lesz-e bent a teremben, vagy nem. Bejutottunk! Pillanatok alatt teltház lett. A színpad nem volt olyan magas, úgy emlékeztem, kicsit magasabb, de ezt nem bántunk.

Először megérkezett a Jazz And More együttes, akik a színpad hátsó részén sorakoztak fel, 2-3 sorban. Megérkezett a karmester is és kezdetét vette az előadás.

2x volt már szerencsém ehhez az előadáshoz, egyszer pár évvel ezelőtt itt és tavaly a Bálna „centerben”. Mivel ott nem sokat láttunk és nem volt meg a „színházi hangulat/varázslat” ezért az az este kicsit feledésbe merült.
Ma este viszont, már az első jelenetkor lehetett érezni, hogy most jobb a hangulat, ütősebb előadás részesei lehetünk. Nagyon örültem, hogy a szereplők 95%-át „ismertem”.

A történet gondolom mindenki előtt ismert. 1979-ben Meránoban járunk, a Sakk világbajnokságon. Egy amerikai (Frederic T. azaz Szemenyei János) és egy szovjet (Anatoly S. azaz Egyházi Géza) versenyző között dől el a győzelem. A bíró (Kiss Ernő Zsolt) ismerteti a sakk történetét. Aki előbb éri el a 6 győzelmet, az nyer. Frederick nagyképű, összezördül az újságírókkal, stb. Anatoly nyer.
Sári Évi (Florence V.) és Kecskés Tímea (Svetlana S.) az előadás két meghatározó női főszereplő. Florence Frederick barátnője, aki később beleszeret Anatolyba, aki elhagyja a feleségét (Svetlana), a két gyermekét és az országot. Florenccel él. Egy évvel később (1980-ban) Bangkokban a világbajnokságon már angol színekben kell megvédenie a világbajnoki címét. Ellenfele L. Vigond, (Jenei Gábor), szovjet játékos.
Molotov (Csórics Balázs) és az újságíró (Walter de Courcy azaz Pavletits Béla), megbeszélik, hogy Anatolynak haza kell térnie, méghozzá vesztesen. Cserébe viszont Florence édesapját kiengedik a fogságból. Anatoly nem akar ebbe belemenni, Fredericet, Florencet és Svetlanat is „beavatják”. Anatoly győz, de utána hazatér….

Az előadás végig nagyon jó hangulatban telt. Mivel itt még csak 1x láttam, így szinte minden újként hatott rám. Nem sok jelenetre emlékeztem. Figyelni is kellett sok mindenre. Az viszont egyből feltűnt, hogy a „vetítővásznon”, mikor az újságcikkeket tették be a Magyar Hírlap fő címéből, a nagyhatalmi szóból hiányzott egy „m” betű. Vajon előzőleg is?

Géza (Anatoly) kicsit megviseltnek, fáradtnak tűnt, az első felvonás első részében nem nagyon érkezett meg, nem látszott magabiztosnak, de ez később elmúlt. Ezt leszámítva jól alakította és formálta meg az orosz versenyzőt. A második felvonásban volt egy nagyon szép száma, tetszett.
Szemenyei János (Frederick T.) megint lenyűgözött. Sokat gondolkodtam, hogy miben és hol láthattam utoljára, de mostanában nem (talán az Into the woods-ban?). Fantasztikus volt, de ezt már megszokhattuk tőle. Laza, lezser, vagány amerikai srác, aki kitűnő versenyző, a második felvonásban „jó újságíró”. Gyönyörű volt, ahogy a gyerekkoráról énekelt. Egész este alatt akkor volta legnagyobb taps. Az egyik jelenetnél pont előttünk ült ki a színpad szélére, kicsit „félelmetesnek tűnt” (Lehet, félnék tőle, ha véletlenül szembejönne velem az utcán :-)) Szívesen megnézném más előadásokban is.
Sári Évi és Kecskés Timi kedvesek, aranyosak voltak. Mindketten jól játszottak.
Csórics Balázs játéka, hangja tetszett. Teljesen más szerepben láthattuk, mint néhány hete az Én, JA-ban. Engem kellemesen meglepett.
Nem feledkezhetek el a tánckarról sem, ami megint lenyűgözött.
A piros és a kék ruhás táncos lány azzal a fiúval. Nagyon szépen táncoltak. Milyen izmosak voltak a lányok!!!!

Hatalmas tapssal záródott az előadás. A végén állótaps volt, de ehhez most kivételesen „semmi közünk” nem volt, de lelkesen csatlakoztunk a többiekhez. Nem láttam, de valaki ügyesen bedobott egy virágcsokrot Szemenyei Janinak és Gézának.
Jó lenne ezt az előadást többször műsorra tűzni, mert biztos erre is sokan eljönnének és a jegyárak is jóval barátságosabbak, mint a „másik” előadásnak.
Szerintem Szemenyei Jani játékban, hangban jobb volt, mint Géza. Géza viszont jobb volt, mint a Toldiban tavaly. Negatívumnak megint csak annyit tudok írni, hogy hideg volt. Nem olyan nagyon, de jó, hogy nem adtam be a kabátkámat a ruhatárba. Kellett. Hazafele kint az utcán jobb idő volt, mint a színházteremben.

Összességében egy igazán jó és kellemes estében volt részünk. Remélem, nem kell éveket várni megint és újra megnézhetjük majd ezt az előadást. Sokkal jobb volt a színházban látni, mint a Bálnában tavaly.