Áprilist nevezhetném a bemutatók hónapjának.

Kezdésnek – 08-án – az Újszínházban jártam Hubay Miklós 2 egyfelvonásos darabjának a bemutatóján.  Az Elnémuláson (melyet színén ő írt (2004, 2006, 2010)) már „túl vagyok” és nagyon tetszett. Gondoltam, hogy most is megdöbbentő, de igényes előadás(ok) részese(i) lehetek. Valóban így történt.  

Nem én lettem volna, ha nem az utolsó percben érkeztem volna. Nyáron jártam így, a Városmajori Szabadéri Színpadhoz közeledve, hogy már harangoztak és én nem voltam még ott.
Szerencsére 7 óra 03-kor már az első sor közepén ültem.

Azért szeretem az Újszínházat, mert minden előadása rengeteg mondanivalót, „útravalót” tartogat magában, nekünk. Mindezt úgy tálalják, hogy megdöbbenve, elgondolkodva, hagyom el a színházat. Ehhez egy remek szereplőgárda is társul minden egyes alkalommal. Ez ma este sem volt másként.

Az első darab A szfinx, avagy búcsú a kellékektől (1970, 1979) című mű volt, Csiszár Imre rendezésében. Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor a zseniális szót mondanám. Ezt magára a darabra, a színészekre és azok játékaira, a látottakra is használnám.
Nehéz volt visszamenni a történelembe, hiszen az ókori görög témát elkerültem az elmúlt 15 évben. De azért néhány perc után elég egész jól képbe kerültem.

A mű Laiosz király halála és Oidipusz királlyá választása közötti időszakban játszódik.
A barlangban gyászol Iokaszté (Gregor Bernadett), mivel férjét (Laiosz) megölték. Teiresziasz (Koncz Gábor) az idős, vak jós bemegy hozzá, beszélgetnek. A jövőről. Iokaszté még bízik és reménykedik abban, hogy fia még él. Fiát csecsemőkorában az erdőbe vitték, a bokájánál fogva felkötötték, mert azt jósolták, hogy megöli apját és házasságot köt az édesanyjával. Végül egy család magához veszi és felnevelik (Oidipusz-dagadtlábú).  (Az eredeti legendával ellentétben, a műben a Szfinx, aki embereket gyilkol az nem más, mint a királynő éjszakánként. A kérdés, amit feltesz az arra érkezőnek nem az, hogy Mi az, ami reggel négy, délben kettő, este három lábon jár, és akkor a leggyengébb, mikor a legtöbb a lába? Hanem azt kérdezi, hogy ki az édesanyja.) Elmondja Teiresziasnek, hogy utálja már a Szfinx jelmezt és nem akarja, hogy Kreon legyen az uralkodó. Egyetlen egy vágya van, hogy a fiáról megtudja, hogy él-e.
Az egyik este megérkezik Oidopusz (Varga Ádám), aki szintén azért jött, hogy megölje a Szfinxet. Kiderül, hogy nem tudja kik a szülei. Elmeséli az élete történetét, stb. Kiderül, hogy Oidipusz a halottnak vélt fiú. A Szfinx kivetkőzik önmagából és boldog lesz. Megmondja a fiúnak, hogy reggel jöjjön vissza és akkor a királynő fogadja. Elhagyja a barlangot. Teiresziasz és Iokaszté beszélgetnek. A jós megmondja, hogy ha valóban ő lesz a halottnak vélt fiú, akkor baj lesz. Iokaszté eldobja az utálatos jelmezt és a Szfinx nem létezik többé. A katonák meg akarták ölni a fiút, de visszamenekült a barlangba. Ott nem találja a Szfinxet azt hiszi, hogy egy újabb csapdába került. A királyné fogadja és megígéri neki, hogy ő lesz az új király…

(Oidipusz-Iokasztéval kötött házasságából 4 gyermek született. (Antigoné, Iszméné, Eteoklész és Polüneikész.)

Majd a néma segéd (Incze Máté) megszólal…

A történet különleges és megdöbbentő.
A színészi alakítások egyszerűen lenyűgöztek. Gregor Bernadettől tátva maradt a szám. Szinte szó szerint. Potyogtak a könnyei, ahogy a jósnak mesélt az elveszett fiáról, majd egy fél perc múlva, már a kemény és könyörtelen Szfinx alakját kezdte felvenni.
Koncz Gábor alig pislogott a közel 1 órás előadás alatt.
Zseniális.
(A második előadás a következő bejegyzésben.)