Június 23-án a Margitszigeten jártam a Pory és Bess című operakoncert bemuatóján.
Erről a műről még a jó régi KKK-s angolórán hallottam először, mint első olyan opera, amiben színes bőrűek léptek fel.

Előzmény:
A Porgy és Bess Gershwin  (1898-1937)  1935-ben bemutatott háromfelvonásos operája. Szövegkönyve DuBose Heyward kisregénye nyomán készült.

Gershwin-t már 1922 óta foglalkoztatta egy opera megírása. (1926-ban találkozott DuBose Heyward kisregényével, aminek az ötletét az író egy Samuel Smalls nevű nyomorék fekete férfi valós történetéből merítette. Samuel Smalls megtámadott egy nőt, majd egy kecske vontatta kordén menekült, de elfogták. A történetből – az író felesége, Dorothy Heyward közreműködésével – színpadi darab is készült, amit New Yorkban 367-szer adták elő. A történet igen megtetszett Gershwinnek, s azonnal felvette a kapcsolatot Heywarddal. Az író ekkor már tárgyalásban volt a korszak nagy fekete sztárjával is. Gershwin már hozzáfogott a komponáláshoz, de a huzavona és egyéb elfoglaltságai miatt a tényleges munkára csak később kerülhetett sor. Közben, 1934 elején az Al Jolson-terv kútba esett, így Heyward már odaadhatta a jogot Gershwinnek. A librettót DuBose Heyward és Gershwin bátyja, Ira Gershwin írta meg. Külön ügyeltek a szöveg nyelvezetére: nem tiszta angol és nem tiszta fekete beszédstílusban írták, hanem inkább egy népies keverékstílusban. A két Gershwin fivér 1934-ben, még a lényegi munka megkezdése előtt, ellátogatott Dél-Kaliforniába is Folly Beach-re, hogy tanulmányozza a helyi zenei és beszédstílust.)

(A tényleges premier előtt ezért egy magánelőadás keretében eljátszottak egy koncertváltozatot, azután próbaképpen a Colonial Theatre-ben mutatták be operát 1935. szeptember 30-án. A bemutató hatalmas sikerrel zárult. A „nagybemutató” október 10-én volt New Yorkban, az Alvin Theaterben, hasonló sikerrel. Gershwinék külön figyelmet fordítottak a szereplőválogatásra, a hitelesség érdekében ugyanis nem akartak túlzottan iskolázott énekeseket színpadra állítani. A Brodway-n a mű 124 előadást ért meg. A produkció ezután 1936-ban amerikai turnéra indult. A továbbiakban azonban felerősödött Amerikában a faji megkülönböztetés, ezért a darabot nem játszották tovább. Legközelebb 1941-ben tűztek műsorra egy rövidített változatot New Yorkban, és ezt nyolc hónapig játszották.)

Az operát külföldön először 1943. május 27-én mutatták be Dániában, a Dán Királyi Operaházban. A bemutató pikantériája az volt, hogy a darabot – a Dániát akkor megszálló németek – levetették a műsorról (az operaház felrobbantásával fenyegetőzve), ugyanis az opera egyik dallama a dán ellenállók dala volt. 1951-ben a Metropolitan felújította az eredeti változatot, és az operát utazó társulatukkal elvitték Európába is. Ezt követően azután több európai operaház is műsorára tűzte.

A magyarországi premier 1970-ben volt az Erkel Színházban, parádés szereposztásban: Radnai György és Házy Erzsébet  énekelték a főszerepeket. Azonban a nagysikerű előadást egyik napról a másikra le kellett venni repertoárról, a szigorított szerzői előírások miatt: Gershwin jogutódja ragaszkodott hozzá, hogy a fekete szerepeket kizárólag afroamerikai énekesek alakítsák. A megváltozott feltételek mellett azóta a műnek egyetlen magyarországi bemutatója volt, 1991-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, külföldi vendégszereplőkkel.

A ma esti koncert:
A hétvégén megrendezésre kerülő előadásokon olyan amerikai operaházak elismert és népszerű énekesei léptek fel, akik hazánkban még nem szerepeltek.

Dög meleg; a bejártnál pezsgő és gyönyörű – de csak magyar nyelvű – kiadványt kaphattak azok, akik időben érkeztek. A nézők örültek a kis „meglepetésnek”; a visszatérő vendégeknek szinte természetes volt. A külföldi szórólapot többen keresték.

Az előadás teltházas volt. Vihartól, széltől nem kellett félni, tombol a nyár (nem úgy, mint egy hete),

A bemutató keretében egy operakoncerthez volt szerencsénk, melyhez a zenét a Magyar Állami Operaház zenekara és kórusa szolgáltatta (karmester James Meena).

Egy szegény halászfaluban járunk (Catfish Row), ahol a fiatal, kábítószerező Bess (Laquita Mitchell) a rossz hírű Crown-nal (Darren K. Stokes) jár. Crown megöli a fiatal halászt, Robinson-t (Taiwan Norris). Crown elmenekül. Petert (Calvin Lee) az idős mézárust elviszik koronatanúnak, de később kiengedik. Jó barátja a nyomorék Porgy (Kenneth Overton). Serena (Lisa Daltirus) Robinson felesége felravatalozza a férjét, de kevés pénz gyűlt össze a tisztességes temetésre. A temetésen Bess Porgy oldalán jelenik meg. Tisztességes hölgyé válik, dolgozik. Jól megértik egymást, összeházasodtak. Best hajókirándulásra hívják, ahová nem akar menni, de Porgy rábeszélni, hogy menjen kikapcsolódni. A szigeten találkozik Crownvel, aki ott tartja. néhány nap múlva tud csak hazamenni. Beteg, legyengült…
Nagy vihar támad a tengeren, ahol a halász házaspár Jacke (Jorell Williams) és Clara (NaGuanda Nobles) kint van. Megdöbbenésükre a nagy viharban Crown megérkezik a faluba, hogy Besst magával vigye. Porgy megöli a férfit. A detektív és a rendőr (Bakos-Kiss Gábor (Nemzeti Színház) és Chajnóczki Balázs – József Attila Színház) elviszi a férfit.

Sporting Life (Robert Mack) a kábítószercsempész meglátogatja Besst. Elmondja, hogy Porgy lehet, évekig a börtönbe lesz, menjen vele New Yorkba; mert ott nagy karrier állhat előttük. Bess elküldi, de otthagy neki egy kis kokaint. Aminek nem tud ellenállni, New Yorkba mennek. Porgyt 1 hét múlva kiengedik a börtönből. Megtudja, hogy Bess hova ment. Előhozza kecskefogatú kordéját, és elindul Bess után a messzi New Yorkba.

Az estét a csodálatos díszlet (Hajdufi Péter) tette még különlegesebbé és emlékezetesebbé. A színpad háta mögött egy vászonra vetítették az épp aktuális jelenethez tartozó momentumokat (tenger, hajó, templom, kapu, stb.) Gyönyörű látványa volt, mintha egy igazi színdarabot csodálhatnánk. A színdarabos hangulathoz hozzájárult az is, hogy a szereplők nem csak álltak és elénekelték a számaikat, stb, hanem játszottak is! (Operaénekeseknél ez ritka jelenség), de előadták a művet, nem csak énekelték. Mintha musical előadást élvezhettünk volna.
Minden egyes szereplő hangja játéka kiemelkedő volt. Szépen szólt, magával ragadó órákat éltünk át. Pillanatok alatt eltelt az idő. (bár a 2. felvonásban nem tudom miért, de pár percre elkalandoztam és az irattári tételszámon járt az agyam, de ez nálam nem meglepő.. ha egyszer felpörgök… ).
Látványos, megható, érzelmes estének lehettünk részesei. Több volt, mint egy koncert.

Milyen nagy büszkeség és öröm tölthette el a két magyar színészt, hogy ilyen társasággal szerepelhetett egy színpadon)

Pontban 23-kor lett vége az előadásnak. Rohanás; kis futás és szerencse, de elértem a HÉV-et; nem kellett 20 percet várni a következőre.