Sikerült úgy szerveznem a dolgokat, hogy eljuthassak a 30-i Dr. Zsivágó előadásra a Margitszigetre. Szereztem jegyet a „mára csak egyetlen lányomnak” (kolléganőm) és anyumnak is jegyet szerezni; ők együtt tudtak menni. Az esővel persze senki nem számított, de ez mindig benne van a pakliban, ha szabadtéri előadásról beszélünk.

Nagyon készültem az előadásra – na jó, annyira nem – , de úgy éreztem, hogy a könyvet el kell olvasnom, mielőtt megnézem a darabot, így addig a Győri utazást is mellőzöm..

A könyvről…
kicsit szenvedtem, néha átlapoztam 1-2 oldalt. Az első kb. 100 oldal a sok név miatt nehézkes volt (bár ez az orosz nagy regényeknél így van).  Nem éreztem azt a Tolsztoji hangulatot és érzést, lélekábrázolást, lélekkel való vívódást. De megjelentek olyan elemek a könyvben, amiket eddig nem olvastam. A tájleírás tetszett, a történet is rendben volt. Az író nem foglalt állást (szerintem), csak leírja a történelmi eseményeket egy szerelmi történet köré foglalva. Az, hogy a női szereplők mennyire voltak valóságos személyek az író életében inkább legyen legenda, mint valóság. Ez nem is lényeges. A nagy lélekmarcangolás hiányzott, de ennek ellenére az utolsó 2-300 oldalt faltam és ezt a könyvet választottam az közigazgatási alapvizsga tankönyve helyett április elején. A szereplők vívódása megvolt. Lara és Tonja erős személyiség megbirkóztak a feladattal, vállalták sorsukat és szerepüket a szeretett férfi „mellett”. A regényt a sok vers is különlegessé tette.  Szeretem a Nagy orosz írókat (most Karamazov testvéreket olvasok – Radnótiba készülök ősszel a darabra )

Éreztem, hogy a musical is tetszeni fog.

Porisz Paszternak (1890-1960) Oroszországban született és élt. Festőművész és zongoraművész gyermekeként jött a világra. A Doktor Zsivágó c. könyvét 1948-1955 között írta.

A könyv a doktor –Jurij Zsivago – életét mutatja be, gyerekkorától egészen idős koráig. 1903-tól a második világháború végéig fut a cselekmény. Ország-világrengető történelmi eseményeket, háborúkat, forradalmakat remek városi és vidéki tájképekkel, portrékkal, s közben az orosz gondolkodás eseményeit is, sorsokat, szerelmeket, családok történetét, mérhetetlen szenvedéseket és a lélek független örömeit.  Azonban a könyv középpontjában az 1917-1929 közötti időszak áll.
Paszternak könyve hazájában nem aratott nagy sikert (érhető módon), 1957-ben juttatta ki a regényt az országból. Irodalmi Nobel díjat ítéltek neki 1958-ban, de lemondott róla, különben száműzték volna hazájából. 1965-ben nagysikerű filmet készítettek a regény alapján, mely több díjat is kapott. 

A könyv Oroszországban 1988-ban jelenhetett meg, míg hazánkban a rendszerváltás után.

Jurij Zsivágó gyerekkorában elveszti szüleit, nevelő szülőkhöz kerül. Együtt nevelkedik Tonja Gromeko-val; akivel gyerekkorától kezdve kedvelik egymást.
Megismerjük Larát, akit anyja szeretője (Viktor Komarovszkij) zaklat. Egy bálon a fiatal lány meg is akarja ölni az idősödő férfit, de a keze remeg, mást talál el a golyó. A fiatal orvos meglátja a lányt, de a sebesült férfivel kell foglalkoznia.
Zsivagó és Tonja összeházasodnak. A forradalom kitör, Zsivágó nemcsak orvosként, katonaként is részt vesz a forradalomban.
Lara férjhez megy a fiatal fiúhoz (Sztrelnyikov), akit kivezényelnek a frontra.
Lara, aki egyébként tanárnő – keresi férjét – , ápolónőként segít a sebesülteken.
Egy kórházban találkozik Zsivágóval, aki orvosként van a kórházban. Kapcsolatuk kezd szorosabbá válni, ám Zsivágó nem feledi feleségét és gyermekét. Elszakadnak egymástól, Zsivágó visszatér a családjához. Azonban menekülniük kell a városból. A vidéki birtokra készülnek (Jurjatyin) , ahol Lara is él. Zsivágó ezért nem szívesen akar odamenni, fél az újbóli találkozástól. Az állomáson elfogják a doktort és Pása elé viszik. Ő kegyes volt és elengedi a foglyot. Zsivágó nem találja a helyét. vívódik. Szeret verseket írni, de mostanában nem megy neki az írás. A könyvtárban találkozik Larával. Kapcsolatuk újra éled. Kiderült, hogy Lara férje él. Új nevet használ (Pása Antipov). Forradalmár.
Zsivágót elfogják. A család Párizsba menekül.
Zsivágó kiszabadul Larával él a faluban, Lara házában.
Megérkezik Komarovszkij; aki arra kéri őket, meneküljenek. Lara nem akar a férfivel továbbmenni. Zsivágó megígéri, utánuk megy, de mindhárman tudták, hogy nem fog. Éjjel megjön Pása  a lakásba. Lara már nincs ott. Beszélgetnek, mint férfi a férfival. Az életről és a halálról. Pása öngyilkos lesz. Zsivagót szívbetegség gyötri, fáradékony. Visszamegy Moszkvába; igyekszik felvenni a kapcsolatot feleségével. Összejön a fiatal cselédlánnyal. gyermek is születik. Szívbetegsége egyre fokozódik. A villamoson rosszul lesz és meghal.
A temetési előkészületekre Lara is megérkezik.
Sajnos Tonja későbbi sorsára már nem emlékszem.

Ezt azért kellett röviden leírnom, hogy a musicalról is képet kapjunk. Igen, így könnyebb volt, mintha csak betoppantam volna.

A musical:
A Doktor Zsivago musical megírására 2006-ban került sor, a világpremierre 2011-ben került sor Kaliforniába. Ezt követte 2012-ben Szöül, 2014-ben Malmö következett. 2015-ben Brodway –ban láthatta a közönség. 2016-ban közép-európában először Győrben került sor Forgács Péter rendezésében. A bemutatóra 2016. 12. 17-én került sor a nagyszínpadon.

Az előadás este 9-kor kezdődött, hogy orosz téli estét, hóesést tudjanak a szemünk elé varázsolni. Ez össze is jött, csak sajnos igazi eső is vegyült hozzá. A bejáratnál megkaptuk az esőkabátokat is, mely jól szolgált, át sem ázott.

A musical hűen ábrázolta és tükrözte a könyvben olvasottakat. Egy képet kaphattunk az 1917-es Oroszországról, az októberi orosz forradalomról. Az életérzésről. A vívódásról. Az erőről (lélekben is).  A szerelemről. A muscal Zsivagó (Miller Zoltán), Tonja (Wegner Judit) és Lara (Kisfaludy Zsófia) közötti kapcsolatra fókuszál. Persze megjelenik Pása (Nagy Balázs) és Komarovszkij (Forgács Péter) is.

Gyönyörű, megindító dalokat hallhattunk. Tetszettek  az orosz kultúrára jellemző motívumok, dallamok, táncok (persze nem egy experidancces tánc), de így is szép és látványos.
Csodás első felvonást láthattunk, igazából az esőről is megfeledkeztünk, nem nagyon zavart senkit. Megszoktuk. Végül a drámai jelenetekhez illett is.

Szerencsére nem sokan mentek el a szünetben. A második felvonásban sajnos az eső egyre jobban esett, a musical ¾ részéig szinte mindenki mozdultan maradt. De akkor a nézők egy nagyobb csoportja elhagyni készült az előadást. A többség hősies volt és ültünk csendben. Figyeltünk és a körülményekhez képeset átszellemülve néztük előadást és igyekeztünk a szereplőkkel együtt érezni, gondolkodni. Csodás jeleneteket, megindító, megható dallamokat, éneket hallhattunk most is. Egyszer nem tudtam eldöntően, hogy a könnyeim folynak, vagy csak az eső folyik végig az arcomon.
Zsivago-Lara búcsú jeleneténél egyszer csak csend. És várakozás. kezdünk aggódni, hogy most, a végkifejlet előtt ne!!! Majd néhány perc múlva a jelenetet újra kezdték és az előadást folytatták. És sikeresen befejezték.  

A tapsrendet is végigülte mindenki, azok közül, akik a végéig kitartottak. A színészek pedig minket tapsoltak meg. Csodás élményben lehetett részünk. Örülök, hogy végig lement az előadás. Sajnálom az esőt, mert még csodásabb élményeket élhettünk volna át. De szerencse a szerencsétlenségen, hogy szél és hideg nem volt.

Fantasztikus előadást láthattunk. Egy apró hiányérzetem maradt, hogy a vége mintha kicsit összecsapott lenne. Pása öngyilkossága után Zsivágó is meghal. A könyv szerint azért még történt 1-2 dolog.

A díszlet tetszett (Bátonyi György ). Nagyon különleges volt, ahogy néhány jelenetnél egy kivetítő vásznon megjelent az aktuális szereplő arcképe. A dátumok is kivetítésre kerültek, így képben lehettünk.

A jelmezek(Tordai Hajnal) is látványosak. Szép orosz meleg kabátok, katonai ruhák, stb. Lenyűgözött.

Milu köztudottan nem tartozik a kedvenceim közé, de ma totál lenyűgözött. Hangilag mindenképp! Sajnos messze ültem, így a mimikáját nem láthattam, de odaképzeltem. Tökéletes alakítás.
Nagy Balázst sem kell senkinek bemutatni, hangilag (is) teljesen meggyőző volt.
Forgács Pétert sem lehet nem kedvelni, ma sem volt másként.
Kisfaludy Zsófia meglepett, nagyobb szerepben nem volt még szerencsém hozzá.
Wégner Judittal kellene kezdenem, de általában az „áradozásokat” a végére szoktam hagyni. Tündökölt a szerepében, hangja szintén felismerhető volt messziről is; Örülök, hogy ilyen nagy színpadon is megmutathatta tehetségét. Szerintem szerette őt is a közönség. Remélem, hogy újabb nagy szerepek várnak rá, mert igazán kijár neki is az ismertség és a nagy szerepek.

Meggyőzött. Ha ez a Madáchban lenne…. Minden nap ott csörögnék (ha normális szereposztás lenne)… Tetszett imádtam. Irány Győr szeptemberben, kell a kőszínházas élmény! És az első sor is!!!