20-án az Átrium Színházban jártunk, a Pillanatfelvétel című előadáson. 
Donald Margulies (1954-ben született) darabját 6 évvel ezelőtt mutatták be a Brodvay-on. Hazánkban az Átrium Színház adott helyszínt a magyar ősbemutatóhoz, melyre idén május 06-án került sor. A darabot Zöldi Gergely fordította,  Horgas Ádám rendezte.

Én a Lepkegyűjtő után fedeztem fel ez a darabot, szerencsére még az első sor szélére még sikerült jegyet szereznünk.

Az igazat megvallva nem nagyon jártam körbe, hogy mégis mit láthatunk, csak annyit tudtunk, hogy ez sem egy vidám előadás, amit egy csöppet sem bántam. Azt hiszem, hogy egyre inkább az ilyen komolyabb előadások felé vonzódom. 

Sarah (Pokorny Lia) fotósként dolgozik egy közel-keleti háborúban. Párja James (Bereczki Zoltán) tudósító ugyanott. 
Sarah munka közben súlyosan megsérült. Műtétek sora vár rá. Mikor már szállítható állapotba kerül, hazamennek. (Az egész előadás a szobájukban játszódik).

A hazaérkezésük első napjaiban meglátogatja őket Richard (Seress Zoltán) és Mandy (Ágoston Katalin). (Itt szeretném megjegyezni, hogy a szórólapokon Földes Eszter szerepel; nem ő játszott aznap este. Viszont szereposztást nem találtam kifüggesztve ezért csak arc alapján Katalinnak tippelem a női szereplőt).  

Ezzel a látogatással és beszélgetéssel indul inkább a történet. Richard és Mandy néhány hónapja van együtt, Richard Mandy édesapja is lehetne, de ők szemmel láthatóan boldogok. Gyereket akarnak, normális életet élnének, stb. Mandyvel van egy aprócska probléma. Rengeteget beszél, feleslegesen és néha nagy butaságokat. Olyan „buta liba” képet kapunk róla, azonban ha jobban figyelünk a gondolataira, mondataira rájöhetünk, hogy nem buta és nem is beszél butaságokat. Sőt! Olyan dolgokra, gondolatokra hívja fel a többiek és a mi figyelmünket is, amire ráeszmélünk, vagy mi is hasonlóképpen gondolkodunk, de nem mélyedünk bele. Richardról kiderül, hogy Sarah volt párja, de James és Sarah főnöke az újságnál. Richardnak, Sarahnak és Jamesnak a munka  a minden. E körül forog az életük. Megtudjuk, hogy James és Sarah hol és mikor ismerkedett meg, stb. Megtudjuk, hogy James 4 héttel korábban hazajött, mint a baleset ideje volt, ugyanis idegösszeomlást kapott. Itthon próbálja rendbe szedni magát. 
Hogy ne csak a háborúról keljen tudósítania, belekezd egy horror filmekről szóló könyvbe, szabadidejének nagy részében ennek a könyvnek a megírásán dolgozik. 
Sarah menne vissza dolgozni. Megtörhetetlen. Ő az a tipikus személy, akinek nem lehet a lelkébe gázolni és csak megy előre, a munkája tartja életben, annak él. Nem akar családot, házasságot. 
James viszont rájön, hogy ez nem élet, családot, gyereket akar. Megtudjukl, hogy Sarah a munkája közben összejött a tolmáccsal, aki meg meghalt a balesetben. James tudomásul veszi, nem haragszik. Ám mégis később úgy érzi, hogy Sarah nem a tolmácsba lett szerelmes, hanem a kinti eszmébe és életvitelbe, a nyomorba, stb. 
James megkéri Sarah kezét, az esküvőt megtartják, melyet Mandy szervez. Ő már áldott állapotban van, de azt tervezik, hogy a szülés után néhány héttel később már visszamegy dolgozni. Az esküvőt követen Richard már dolgozni invitálja a barátait. Egy közös könyvet akar. Sarah képeiből és James írásával. Felajánl Sarahnak egy 1 napos munkát, amit ő örömmel elvállal, annak ellenére, hogy még mindig mankóval vár. 
Börtönbe kellett mennie fényképezni. Fáradtan hazatér. Lelkileg jobban megviselte a dolog, mint fizikailag. Az ott tapasztalt emlékek eszébe juttatják egy korábbi tudósításán tapasztalt emlékeket, melyet eddig eltitkolt mindenki elől és magában is mélyre zárt. James megkérte, hogy éljenek normális életet, ne menjenek háborús területre, voltak már eleget. 
Mandyék babája megszületett, igazán jó és rendes ANYAként viselkedik, már dolgozni sem akar menni. Továbbra sem érti, hogy Sarah miért akar „mások szenvedéseiből karriert csinálni”, hiszen akik nézik a képeket azok csak örülnek, hogy nem oda születtek és vállat vonnak. És igen, azt hiszem nem mondott butaságot. 
James és Sarah szét vállnak. Sarah visszamegy dolgozni, James egy magazinhoz ment dolgozni, új barátnője van. Sarah fényképez és ….

Egy lelkileg nagyon megrázó előadásban lehetett részünk. Több háborús képet láthattunk, érzelmi hullámok, lelki válságok sora tárult elénk. A műben viszont rengeteg humor, sok vicces mondat hangzik el, melyekkel oldódik a feszültség és nem érezzük olyan drámainak a történetet, de közben mégis az. 

Számos olyan gondolat, mondat hangzott el, amin rengeteget lehet(ne) elmélkedni és gondolkodni. Nem csak a háborúról, hanem az érzelmekről, az emberi kapcsolatokról egyaránt. Nem 4 ember életébe csöppentünk bele, hanem 4 féle embertípust ismertünk meg és ez által szinte mindenki tudott azonosulni és egyetérteni az elhangzottakkal. 

A szereplők egytől egyik jók voltak, jól játszottak. A tapsrendnél mind a négy szereplő fáradtan, de mosolyogva érkezett. A vastaps nem maradt el. Már a villanyt is felkapcsolták, de a közönség lelkesen tapsolt tovább, így újra kijöttek meghajolni. 

Szerencsére egy kellemes közönség gyűlt össze este. Csend, figyelem, érződött a feszültség. Nem volt felesleges nevetés, pisszenés. Azt hiszem, mindenki együtt élt a darabbal. 

Aki a komolyabb művek híve, az ne hagyja ki ősszel :-)