A tavaszi évadban (Sőt! Talán az őszi évadban sem) szinte nem is jártam az Operett Színházban. Valahogy találtam mindig jobb programot, vagy nem is jött ki úgy a lépés, hogy vehessek jegyet (persze volt olyan, hogy egy időben a Raktárszínházba (Argernon) és a nagyszínpadra is (Sybil) volt jegyem; így az egyiket el kellett adni. Szóval végigül is kicsit „kiéhezve” érkeztem a mai előadásra, a  Chicagói  hercegnőre. (Kálmán Imre ezt az operettet 1928-ban írta Bécsben. Akkor nem fogadták kellő örömmel, így az óta nem is vette elő senki. A darabot Béres Attila rendezte, a bemutatóra 2016. 04. 22-én került sor.).

 Őszintén megvallva, sokat nem vártam az előadástól, de mivel már rég jártam erre, meg kicsit kíváncsi is voltam rá, így 4 fővel érkeztünk. Az operett műfaj nem a kedvencem, de Kálmán Imrétől volt szerencsém látni a Csárdáskirálynőt, Marica grófnőt, Cirkuszhercegnőt, melyekről összességben pozitív élményekkel távoztam. Szerencsére ez ma sem volt másként.

Az igazat megvallva nem is nagyon mélyedtem bele a műbe (a keret történettel tisztában voltam), annyit tudtam, hogy különböző zenei irányzatok is felcsendülnek majd (operett, jazz, magyar nóta).

Teltház volt. Tavasz lévén a lég kondira már fel voltam készülve, harisnya, blézer, stb. Ennek most örültem, mert alulról jött a friss levegő, de szerencsére így harisnyában nem volt „durva”.

Az Operett Színházra jellemző elegáns, csilli-villis díszlet (Horesnyi Balázs) várt minket, a kosztümök (Velich Rita) is a jól „megszokott” stílusban, szépségben tárultak elénk. Jó volt újra az „operettes színészeket látni”, pillanatok alatt megjött az Operett Színházra jellemző hangulat, varázslat.
Az előadás aranyos volt, sokat mosolyogtam; nevetgéltem. Bár 1-2 jeleneten „ráncoltam a homlokom”, nem tudtam hova tenni a dolgokat (pl. Miki Egeres jelmezek, farsangi mulatságos jelmezek (Superman; Batman, Hófehérke, Pop-Corn gép, Kóla automata, stb.)); ezt valahogy nem tudtam Kálmán Imre idejéhez kötni. Túl modern és túl amerikás volt nekem. (Persze, aztán utána olvasva megtudtam, hogy abban az időben, amikor a mű íródott; akkor Amerikában bizony már supermanok repkedtek a mozivásznon, stb.) Tehát tulajdonképpen az akkori jelenben voltunk; akár így is lehetett volna…
De nekem ez azért kicsit sok volt, de magamhoz képest tényleg sokat mosolyogtam.

Volt még egy furcsaság. Kb. 40 perc múlva sötétség és díszlet váltás. Többen azt hitték, hogy akkor ennyi volt (a sötét miatt) és néhányan fel is álltak már, de 3 ms múlva folytatódott az előadás tovább a következő díszlettel. Kicsit csalódott lettem volna, ha tényleg csak 40 perc lett volna az első felvonás, de szerencsére nem így történt.

Jelenetet, színészt nem tudok kiemelni; mindenki ügyes volt, kihozta a maximumot abból, amit lehetett..
A szereposztásra nem lehetett gondunk. Fischl Mónit láthattuk Mary szerepében. Jó volt egy új arcát látni. Kellemesen meglepett, tetszett a játéka, megjelenése, stb. Dolhai Attila (Borisz) olyan Attisos volt, mosolygott a szeme, stb. Kalocsai Zsuzsa (Lizaveta) elegánsan játszott, a hangja erőt, kecsességet árasztott. Láthattuk a már jól összeszokott párost Kerényi Miklós Máté (Mr. James Bondy) és Szendy Szilvi (Rosemary Dragica) párosát. Aranyosak, szerethetőek voltak. Szulák Andrea (Edith Rockefeller) is mély nyomot hagyott bennem. A hangja és a ruhái miatt is. nem volt sok szerepe, de azt tökéletesen megoldotta, minden jelenetben más-másruhában láthattuk, a hangja bezengte a színpadot.

Továbbra sem lettem Operett műfaj rajongó, de összességében jól éreztem magam, egy pillanatra sem kellett csalódnom. 

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy nem bántam meg, hogy elmentem.