Vettünk bérletet a Madáchba. Ennek oka: Már ritkán járunk; nincs se időnk, se kedvünk az első sorral „bajlódni”, a Macskákat magunktól úgyse néznénk meg. stb.
Az első előadás a Macskák. Ma este. Őszintén szólva sokat nem vártam a darabtól, de ha ezt „dobta a gép – azaz a bérlet”, akkor ez van.

Mielőtt elfoglaltuk volna a helyünket a Tolnay szalonba is betértünk, ahol különböző hírességekről karikatúrákat lehetett megcsodálni.

T. S. Eliot 1939-ben írt egy verses könyvet a macskákról, ahol olyan tulajdonságokkal ruházta fel őket, mintha emberek lennének. Webber ezt vette alapul, mikor a musicalt megalkotta 1981-ben. 1983-ban mutatták be a Madáchba. A hazánkban megjelent 1972-es könyvet Romhányi József újra fordította a musical bemutatóhoz. A bemutatót azonban már nem érte meg. 2013-ban újra kiadták azt a könyvet.


A nézőtér felé haladva, úgy éreztem, hazajöttem. Nem tudom, miért. Elfogultság? Megszokás?
A függöny nem volt leeresztve, a díszletben gyönyörködtem. Ismerősöket nem láttam. Érdekes, hogy nincs Macskák rajongó ismerősöm.

A darabhoz eddig 2x volt szerencsém. Először még a (ex) párommal, valamikor 2009 végén. Mentünk, mert alapdarab. Emeleten ültünk. Bőven elég volt onnsn látni, kivételesen nem bántam, hogy kakasülő. Amúgy jó volt, mert 2008-ban kezdtünk apránként színházazni. Így még nem mozogtam itt sem oly otthonsan, mint most. Előítélet sem lehetett bennem. Többször kapartam a falat. Nagy ugrabugrának tűnt, tuci-tuci felé hajló zenével. Arra jó volt, hogy kimozdultunk és, hogy erre nem kell újra visszajönni.

Következő próbálkozásom anyummal (Aki ezer éve még látta) és egy ismerősömmel történt a Zichy Kastély udvarán, 2013 nyarán. A hátsó szektorban ültünk. Sokat nevettünk. De a darab???
Szabadtér gyanánt fényképeztem (és sokan mások). Majd a 2. felvonás előtt betették a Madáchból jól ismert „szignált”. Az előadáson hang és…. na és onnantól végigkuncogtam az egészet, mert ezt 1 felvonással előbb kellett volna…. Géza rontott. Ugri-bugri. Más emlékem nincs.  Abban az évben kaptam meg karácsonyra a Macskák könyvet is. Nem is tudtam róla, hogy ilyen is létezik. Ja és cd-n nincs meg a mű.

Ezek után ma sem számítottam egy nagy előadásra.
Igen, mi voltunk azok – talán az egyetlenek –, aki nem MACSKÁK rajongók.
Ez van…
Az első sor az első sor. Amit eddig gondoltam a darabról, az megváltozott.

Tehát a musical ~17 macska életéről szól. Macskák, akik emberi tulajdonsággal rendelkeznek.
Bálba mennek, ahol a kiválasztott visszanyerheti régi életét.
Old Csendbelenn választja ki azt a macskát, akit a legméltóbban érez erre, melyre a bál végén kerülhet sor. A bálban a Macskák elmesélik (éneklik-táncolják) az életüket. Így ismerhettük meg Gimb-gömböt  – egy elhízott cica; (Magyar Krisztina); Micsel Rumlit – aki imádja a cica lányokat (Puskás Péter), Gastrofar Georget – bűvész cica (Weil Róbert). Ott van Ben Mickering (Sándor Dávid) és Mindlevery (Foki Veronika), akik testvérek és az utcán élnek, mintha hajléktalanok lennének. Majd bemutatkozik Old Csendbelenn – az öreg macska (Ambrus Ákos). A következő jelenetben Nagy Hiring Macska – olyan vezér féle (Fűzi Attila). Megérkezik Grizabella – egy idős macska „lány”, aki egykor sikeres volt, most öreg és nem szeretik/tartanak tőle (Koós Réka).  
A II. felvonás Tussal –- kiöregedett színésszel kezdődik (Weil Róbert). Megismertük Elvis Trént – a postás cicát (Sánta László). Majd Macavity-t – a tolvaj/betörő macskát, aki elrabolta az öreg macskát. „Két segédje” Lengelingéla (Molnár Gyöngyi) és Bombalunia (Kisfaludy Zsófia) ismerteti az életét. Mefisztulész I. személyében Kalapács Józsefet láthattuk, aki varázsló. Ő és Mefisztulész II. (Fűzi Attila) visszavarázsolják Old Csendbelenn-t a bálba. Ott volt még Quatxo – a táncos macska (Kiss Ernő Zsolt); Munkustrapp (Jenei Gábor), Koricipat (Nagy Attila), Victoria (Kecskés Tímea) és Cassandra (Wégner Judit), akik közreműködtek a macskák életének bemutatásakor. Az öreg macska Grizabellát választja…

Ezt azért kellett leírnom, hogy ha vissza kell emlékeznem, meglegyen a szereplők listája. Persze nem feltétlenül ezzel a tulajdonsággal voltak felruházva, de belőlem ezt váltották ki.

Nos, amit eddig gondoltam a darabról, az megváltozott. Megváltozott, mert

• azok a maszkok – azaz arcfestések – totál levettek a lábamról. Láttam képről őket persze, de ilyen közelről? Az első 5-10 percben a Karminca dal alatt gyorsan fel kellett ismerem a színészeket. Volt, hogy először csak hang alapján sikerült. Tényleg azt hittem, hogy „ennyi első sorban eltöltött idő alatt” mindenkit pillanatok alatt felismerek. Sikerült, de a pillanatoktól messze álltam.
• amit eddig ugra-bugrának találtam, innen kőkemény tánc, balett, torna, stb. Lihegés nélkül mindenkinek ment. Akár egy Experidances előadáson is lehettem volna (na, az más tánc; de ugyanannyi munkát, alázatot éreztem most is.)
• nagyon tetszett, hogy a színészeket újabb oldaláról/arcáról ismerhettem meg. Azok is kaptak nagyobb lehetőséget, akik inkább csak kisebb szerepekben tündökölnek más darabokban.
• figyeltem a szöveget és szépnek/igaznak éreztem.
• nem terveztem, hogy sírni fogok, de a 2. felvonásban azért csak sikerült.

A jelmez különleges volt, bár szerintem tuti melegük lehetett. Féltem, hogy a smink lefolyik az arcukról, de nem J
A díszlet találó volt és aranyos. Volt csúszda, hinta, hajó, zászló, kard, bűvészkalap, nyuszi helyett kislány „cica”.
Egy rózsaszín labdát kidobtak a nézők közé és néhány kártyát a bűvészmutatványoknál. Abból jutott 2 is, de az egyiket a mellettem ülő lány apukájának adtam.

Örültem, hogy ott voltak a kedvenceim nagy része is.
Ambrus Ákos ismeretlen volt számomra, de semmi rosszat nem tudok írni róla, meg senkiről sem. Csak jót és kedveset mindenkiről. Mégis Koós Réka Éjfél című száma!!!
Kiss Ernő Zsolt sztepp tánca pont előttünk, Weil Robi, mint megöregedett színész… Igazán megható volt. Ha a kezei nem látszottak volna ki, elhittem volna, hogy tényleg ilyen öreg.
Wégner Judit is bezengte a nézőteret, mindig megdöbbenek, hogy milyen jó hangja van és valamilyen báj van az arcán. Sándor Dávidnak mindig örülök (bár lehet, én vagyok az „egyetlen rajongója”) szerintem ő is nagyon tehetséges.
Szóval tökéletes este. Jó darab.
A zene nem annyira az én világom továbbra sem, de a történet, az alakítás és minden más hibátlan. Teljesen más megvilágításba került a darab. Már megértettem, hogy miért megy teltházzal több, mint 30 éve.

Mellettünk idősebb hölgyek ültek, ők azt beszélték, hogy ez rövidebb, másabb. 2 sorral mögöttünk… Sok mindent tudnék írni, de másnap láttam, hogy olimpiai bajnokok (1952-1968) is megnézték az előadást. Így inkább csenden maradok.  

Már nem mondom azt, hogy soha többet. Megnézném újra, de csak az első sorból.  
Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyet mondok (írok) a Macskákról. Lehet ehhez is meg kell érni?
Nem tudom.