A héten Anna Karenina előadáson voltam csütörtökön és pénteken este. Mindkét előadás nagyon jó volt, újabb csodás élményekkel lettem (lettünk) gazdagabbak. 

Hihetetlen, hogy majd egy évvel ezelőtt láthattuk ezt a darabot. Nagyon ki voltunk már „éhezve rá”, és jó volna, ha többször lehetne elmenni erre az előadásra is. 
Jó érzés volt kizökkenni a mindennapokból; egy másik történelmi korba, más kultúrába, más időbe csöppenhettünk, még ha csak néhány órára is. 

Mindkét nap nagyon jól sikerült, de péntekre jobban összeért, még jobb volt. A csütörtöki is fantasztikus volt. Az azért volt különlegesebb, mert mivel egy évvel ezelőtt láttam, már nem minden részletecskére emlékeztem, újra felfedeztem részleteket, stb.

Pénteken megint valami különleges állapotba kerültem, azon vettem észre magam, mintha a három főszereplő valami „ismerőseim” lennék és teljesen „tanácstalanul” figyeltem őket, hogy akkor most kinek is adjak igazat, kit sajnáljak? Ez végig bennem motoszkált, persze ezért nem meglepő, ha többször is a könnyeimmel küszködtem. Ez is biztos függ a lelkiállapottól, az egyéb hangulattól, de nagyon tetszett ilyen szemszögből, ilyen szemüveggel nézni az eseményeket. Minden karaktert szerettem és sajnáltam is. 
Kár, hogy most is csak ez a két előadás volt, mert ha több lett volna, akkor megint újabb és újabb szemszöből láttam volna…. A végén, akikkel voltam meg is beszéltük, hogy más következtetésre jutottak ő is, mint mikor x évvel ezelőtt olvasták a könyvet, én is; most ők sem tudtak egyértelműen valakit „választani”. 

Egyszerű díszlet, gyönyörű kosztümök és a zene…. Nem is tudok mit mondani. Imádom. 
Az a „Miért” pénteken… Nagyon jól szólt :-)

Lilla, Sasi, Victor fantasztikus triót alkottak és persze ott voltak a többiek is, akik szintén kellettek a darabhoz. (Barát Attila, Haffner Anikó és Pál Dani). (Eljátszottam a gondolattal, vajon láthatom-e majd őt Vronszkijként is? Tudom, ne szaladjak előre, de azért láttam egy pillanatra magam előtt :-) ))

Csütörtökön nagyon jó volt, hogy szinte egyszerre felpattant mindenki és egy szuper állótaps lett az est befejezése. Pénteken ez kicsit nyögvenyelősre sikeredett, de mikor Vronszkij gróf „megérkezett”, addigra már összejött :-)

Nagy bánatom a darabbal kapcsolatban, hogy ritkán játsszák. Pedig szerintem lenne rá igény és kedv; sokan lemaradnak róla, mivel nincs hétvégén, vidékről nem tudnak feljönni. 
Külön öröm volt pénteken, hogy több iskolás csoportot is láttam, illetve fiatalokat, lányokat-fiúkat egyaránt. A fiatalok körében is egyre népszerűbb a darab. 
Tényleg szükség van ilyen komoly, elgondolkodtató, érzelmes, darabokra.

Anna Kareninás bérletet szeretnék, első sor középre; lehetőleg a mostani szereposztással :-)

Aki esetleg kedvet érez, az február 12-13-án megnézheti a darabot. Ez sem egy „depressziós” darab, nem kell félni tőle. :-)

Én már várom :-)