Egy pörgős és eseménydús nyárból átmenet nélkül a Hello Dolly című előadással kezdetét vette az őszi évad nekem és másoknak is.
Öröm és egyben furcsa is volt, hogy rengeteg ismerős arc köszönt vissza a nézőtérről; előtérből, stb. Tényleg öröm és boldogság volt az a rengeteg ismerős arc. És azt hiszem, nekem ennyi maradt meg az estéből. A héten a Vidéki Színházak Fesztiválja volt a Thália Színházba. A mai előadás volt az első, amit megtekinthetett a közönség. A Hello Dolly-t (Máig az egyik legsikeresebb musical, 1964-ben mutatták be New York-ba. A musicalfilmet 1970-ben Oscar díjjal- jutalmazták (Barbara Streisand Walter Matthau Louis Armstrong,) A 2016-os évadban több színház is bemutatta a darabot. Ma este a  Szigligeti Színház hozta el nekünk. Igazából a történetet nagyjából ismertem. (Dolly házasságközvetítőként dolgozik. Társat keres a milliomos, de elég furcsa gondolkodásmódú Vandergelder úrnak, de igazából a gazdag férfit magának nézte ki. A milliomos boltjában dolgozik a két segéd Cornelius és Barnaby, akik csak dolgoznak és dolgoznak. Aztán elegük lesz és a kis pénzükből elmennek a nagyvárosba ők is, hátha ők is „becsajoznak”. Megismerkednek a kalapárus hölggyel és annak segédjével – Mrs. Molloy-val és  Minnie-vel. Ott van még a milliomos rokona, a fiatal lány Ermengard és annak udvarlója, Ambrose.) Őszintén szólva kíváncsi voltam néhány színészre, (vagy rég láttam, vagy még soha) meg aztán Vajk rendezése is kíváncsivá tett.
Valószínűleg bennem lehetett a hiba (mostanában nem vagyok jó passzban), de ez nekem nagyon „gagyi volt”. Első gondolatom az volt, ja, igen. Ez Bp. és vidék között a különbség. De aztán ez a gondolatom tovább állt, hisz azért nyáron láttam jó néhány vidéki előadást, ami azért többé-kevésbé tetszett. Ráadásul pár éve láttam egy Szolnoki előadást is, ami szintén elnyerte a tetszésemet, így igazából nem tudom, hogy mi volt a bajom….

Járai Mátétól (Cornelius) többet vártam valamiért. Valahogy Ő máshogy élt az emlékezetemben. Vagy a szerepe volt már nagyon bugyuta. Igen, ezek a karakterek idegesítenek. Ettől függetlenül aranyos volt és Juhész Leventével (Barnaby) jó „párost” alkottak, összeszokottnak tűntek.
Az Ermengardot megformáló Jankovics Anna… JAJ! Nagyon harsány volt, hangos és ... Csak sajnálni tudtam Ambrose-t (Dósa Matyi), hogy, hogy akadhatott össze egy „ilyen nővel”. Őszintén sajnáltam.
A Molnár Nikolettben (Minnie) láttam valami életet, lelkesedést, rajta nem éreztem azt, hogy legyünk túl rajta. Nem tudom, hogy a többieken ezt éreztem volna, de valami zavart végig.
Kertész Marcella (Dolly) és Szolnoki Tibor (Vandergelder)…
Ők más műfaj voltak. Kimagaslottak a többiek közül, mind előadásban, mind hangilag. Valahogy nekem ők voltak az este legjobbjai. Szolnoki Tibor eleganciája, és megjelenése… Nem lehetett nem rá figyelni. Vandergelder sajnálatra méltó, de mégis szeretni való ember lett a végére.
Maga történet nem lett volna rossz, de egy ilyen köntösben tálalni…. Játszódhatott volna az akkori jelenbe, de akkor hogy került bele a napjainkra jellemző tehetségkutató versenyeken látottak, hallottak. Az akkori jelenkorban ez nyilván kulturáltabban történt…

Volt néhány jelenet, ami sok hasonlóságot mutatott a tavasszal látott Chicagói hercegnőben látottakkal – de ott akkor megmosolyogtató, aranyos jelenetnek tűnt; itt meg idegesítő és inkább „szánalmat keltő”. Nem tudok és sose tudtam olyanokon nevetni, mint amikor pl. belelép a festékes vödörbe és mindenki nevet… A két fiú a kalapboltban az asztal alá bújtak és jöttek-mentek. Az asztal is mozgott a helység egyik végéből a másikba... Ezen nem tudtam nevetni, sőt!
A végén volt valami táncbetét, ami szintén nem tetszett. A ruha és a zene nekem nem passzolt.

Mindenben igyekszem meglátni a szépet és a jót, most a kalapokon kívül szinte semmiben nem sikerült, De igen! Jó volt olyan színészeket látni, akikhez csak ritkán van szerencsém, de ez most nem az én darabom volt.
A vége tetszett, mert a rendező (Szente Vajk), a koreográfus (Turi Lajos), a díszlettervező (Túri Erzsébet) és a jelmeztervező (Kovács Yvette) a színpadra érkeztek és a színészekkel együtt begyűjtötték a tapsokat.