Idén nyáron a Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül 3 napig látható volt a Budapesti közönségnek (is) a tatabányai Jászai Színház Sztárcsinálók c. musicalje (Ősbemutató: Várkonyi Mátyás - Miklós Tibor – 1981. nyár.) Most hétvégén Szabadtéri bemutatóra került sor.

A főszerepekben 3 budapesti színész is szerepet kapott, így rácsaptam a vasárnap esti előadásra. Persze csak utólag derült ki, hogy Seneca és Kiprios szerepe megkettőzve van; és vasárnap nincs az, akihez Szolnokon már szerencsém volt.
Viszont szombaton is megtekinthettem az előadást. Csak sajnos a 27. sorból.
Gyönyörű kiadványokat kaptunk, de persze hiba volt a szereplők nevében és azt sem tudták feltűntetni, hogy melyik nap ki fog szerepelni.
Mindenesetre örültem a kiadványnak, mert ez a fajta prospektus a Margitszigeti előadásoknál jellemző.
Hideg. Hideg. Nagyon hideg volt. Szerencsére eső nem esett, a pulcsi/kabát együttes nem sokat számított.

Szolnoki barátnőm azt mondta, biztos jobb lesz, mint a szolnoki volt 2015-ben. A tatabányai Színházhoz eddig nem volt szerencsém, így nem tudtam, hogy mire számítsak. Igazából György-Rózsa Sándor mellett Jegercsik Csabára voltam még kíváncsi, a többi szereplő mellékes. Inkább a darab érdekelt.
Érdekelt, mert 2015 januárjában jártam a főpróbán, ami nagyon tetszett, de iszonyú töménynek éreztem a musicalt.
Kíváncsi voltam, idén hogy fogadom. A darabot most is Nagy Viktor rendezte, így valami hasonló műre számítottam, mint Szolnokon.

Nem is tudom, hogy  írjak-e külön történelmi áttekintést,; vagy ne…. Majd kitalálom. Jöjjön inkább a színdarab.

Hát, a 27. sor nem az első sor :-(

Ma volt az álomszereposztás (Jegercsik Csaba pénteken nem volt; György-Rózsa Sándor vasárnap nem lesz), jobb lett volna közelebbről nézni.

Egy mondatba foglalva a 27. sorból csak 2  dolgot láttam: Sándor Péter (Nero) izmos testét és Jegercsik Csaba (Seneca) jó mozgását. Látszik a versenytáncos múltja.
Sajnos György-Rózsa Sánorból (Kiprios) nem sokat láttam, de Szolnokról magam elé képzeltem. A hangja most is bezengte a sátrat. Ez elmondható volt Csabáról is, kár, hogy hanyagolják a fővárosban.
Sándor Péter is fejlődik, már nem csuklott el a hangja, nem volt hamis.

Végül is az volt, amire számítottam. Tömény és nehéz. Így, hogy már régebben láttam; nem kaptam sokkot semmitől, de mégis voltak olyan jelenetek, melyek feledésbe merültek régről. A musical hasonló volt a Szolnokon látottakhoz. Hasonló díszlet, felépítés. (bevásárló kocsi, boksz zsák, stb. most is megvolt.)

Viszont Kipriosz jeleneteit megrövidítették egy kicsit.
Nero most nem BON JOVI-s szerkóba jelent meg, hanem Robbie Wiliems féle klipből ismert öltözetbe (lehet, hogy nem, de nekem Ő jutott eszembe)  .
Zodius is szolidabb öltözéket viselt, mint Szolnokon.
Nero, Seneca hangilag, színészileg magasan túlszárnyalta a szolnoki társulatot; azonban a női szereplőkről ez nehezen volt elmondható. Kifejezetten zavarónak és fülsüketítőnek tűntek olyan távolról.
Ágoston Mátét (Péter), Kósa Zsoltot (Pál) is felismertem; Máté aranyos volt ma is; Zsoltban pedig továbbra is zavar az a valami, ami Szolnokon is zavart.
A Juvenálist alakító Mikola Gergőt pedig nem tudtam hova tenni játékilag, hangilag.

 A zene nekem továbbra is tetszett.
Összességében egy jó előadást láthattunk.
Nagy mozgás nem volt a nézők között; kevesen mentek haza. Jó lett volna egy kis fűtés.

Mikor futottam a HÉV-hez kimelegedtem és ez egész hazáig elkísért :-)