Pénteken Az Amerikai komédia c. darabra látogattunk el, ami a bemutató is volt egyben.

Őszintén szólva, sok jóra nem számítottam, mostanában valahogy nem volt szerencsém az új darabokkal.
Már nagyon sok ismerősöm volt az Átriumba, szinte már csak én lógtam ki a sorból
Kívülről sokat láttam már a helyet, minden reggel elsétálok mellette. Egész jól nézett ki bent is a terem. Kicsit azért retro hangulata volt a nézőtérnek. Amin elmosolyodtam, az az volt, hogy a székem ülő része mozgott, és csak a bal oldala volt stabil. De ennél nagyobb bajom sose legyen színházba
A 9. sor ellenére nagyon jól láttam. Persze azért a mimika nagyon hiányzott. Volt még valami más „bajom”?
Igen, hogy szünetbe mindenkinek ki kellett jönnie, és csengetésig (amit egy hölgy a kezében tartott 2 db kolomppal oldott meg) nem is lehetett bemenni….
A darab összességében nagyon tetszett. Meg voltam elégedve mindenki játékával, hangjával. Hiányérzetem abszolút nem volt. Teljesen más zenei világa volt, mint amit az elmúlt években megszoktam; először annyira talán nem is tetszett, kicsit furcsa volt, de a 2. felvonásra megszoktam és jónak találtam. Persze én továbbra sem tudok olyan jeleneteknél külön nevetgélni mikor káromkodós jelenetek vannak. Ezeket nem értem, miért kell nagy haotába kezdeni. Vagy csak rosszul emlékszem?
Mindenesetre ezt a darabot újra meg szeretném nézni, de most már a szokásos helyemről, elsősorban az első sorból.
Az előadás végén Keró kijött, mesélt pár szót a darabról, kihívta a rendezőt, koreográfust, és mindenki mást is, akik a darab sikeréhez hozzájárultak.
Ezért szeretem az Operett Színházat, mert mindig bemutatják a „fontos embereket” bemutatókor.
Nem írom le a történetet, mert még biztos többen tervezitek megnézni, nem árulok el semmit!
De egyvalamit! Tessék elmenni és megnézni !!