Április 09-én a Thália színházba látogattam el, az Abigél 200. előadására. 2-szer már volt szerencsém az előadáshoz, de mikor néhány hete megtudtam, hogy lesz a 200. előadás, és még jó helyre szóló jegyet is tudtam szerezni, nagy boldogság töltött el. 

Kedves gesztussal kezdődött. Kero röviden elmesélte, hogy jövő évadtól kezdve a Magyar Színházban lehet majd látni az Abigélt. Vágó Zsuzsi át is adta a Magyar Színháztól érkezett menedzser igazgatónak a Matula kulcsát és a leltár jegyzéket. Ezt követően az előadás kezdetét vette. 

Sajnáltam, hogy nem Szabó P. Szilveszter alakította Kőnig tanár urat, de Csonka Andással még nem láttam, így nem szomorkodtam nagyon. 
Elég sok fiatal is volt a nézőtéren, akiknek nem nagyon lehetett hallani a hangjukat, csendben figyelték az eseményeket, az előadást. Rettentő gyorsan elröpült az első felvonás. Tetszett. A második felvonás hasonlóan jól sikerült. Az előző alkalommal is meg állapítottam, hogy Homonnay Zsolt osztályfőnöki alakítása nagyon tetszik. Most is így voltam ezzel. Ez a karakter áll neki a legjobban – szerintem –. Előadás vége fele, többször más a megkönnyezés határán voltam, de még tartottam magam. 
Kicsit csalódtam, azt hittem, esetleg 2-3 szereposztás lesz, mint ahogy a Madáchban szokott lenni jubileumi előadáskor.

Ez elmaradt, ellenben Kero újra kijött és behívott mindenkit, akik valaha játszottak/játszanak a darabban. Ez nagyon megható volt. Egyesével felsorolt és bemutatott minden színésznőt, színészt és hogy melyik karaktert alakítja. Erre hatalmas örömmel és ovációval válaszolt a közönség. Vágó Zsuzsi annyira aranyos volt, látni lehetett, ahogy többször is könnybe lábadt a szeme. Ahogy Nekünk, a színészeknek is csodálatos dolog lehet, ha egy darab 200 teltházas előadást megér. 

Nagyon megható jelenet volt a folytatás is. 
Behívták a koreográfust, a jelmez, a díszlettervezőt, minden egyes embert, aki valamilyen módon részt vett a darabban, hozzá járult minden egyes előadás sikeréhez. Ekkor mér nekem is néhány könnycsepp végig folyt az arcomon, pedig a legmeghatóbb rész még hátra volt. 
Kero felsorolta, hogy Csuha Lajos és – azt hiszem, Kovács Zsuzsa – 200–szor volt ebben az előadásban szereplő, melyet egy oklevéllel jutalmazott. Kiderült, hogy Arányi Adrienn 198-szor állt színpadon, az Abigélen. Fantasztikus Adrienn! 85 évesen még ennyire lelkesen, kedvesen, frissen áll színpadra „szinte nap-mint nap”. Ugyanis nem csak ebben az egy előadásban játszik. Szerencsém volt látni a régebben más előadásokban is, hol ugyan olyan jól játszott, mint szerda este. Az az alázat, ami ennyi év után is benne van, az a mosoly az arcán, megható, csodálatos és elgondolkodtató… Kiemelném még Felföldi Anikót is, aki szintén úgy játszik minden egyes előadáson, mintha „20 éves” lenne. Neki is mindig ott az öröm, a kedvesség az arcán. Majd megérkezett Földes Tamás és Bálint Ádám is, akik az Ördögölő Józsiásban játszottak az Operett Színházba. Már minden olyan színész, háttérben dolgozó a színpadon áll, azok közül, akik el tudtak jönni. 
Kero köszönetet mondott NEKÜNK, nézőknek is, mert nélkülünk nem lehetett volna meg a 200. sikeres előadás. Nagyon tetszett ez a gondolatsor, elgondolkodtató és igaz is. 
Ezt követőn Somogyi Szilárd mondott néhány gondolatot a darab születéséről, a kezdetekről, Szabó Magdáról, Miklós Tiborról, majd Kocsák Tanár Úr folytatta a megemlékezést. 
A végén Szabó Magda és Miklós Tibor arcképét vetítették elénk, miközben Szilveszter és András a Jellem c. dalt énekeltél. 

A végére előkerült a torta, 4 tűzijátékkal. Az előadásnak így vége lett. 

A Magyar Színháznak sok sikert kívánok az Abigélhez, szívből kívánom, hogy ott is olyan sikeres legyen, mint a Tháliába volt. Biztos az elsők között fogom megnézni. De előtte még májusban a Tháliában is lesz szerencsém a darabhoz.