09.30-án a József Attila Színházban és a La Mancha Lovagja (bemutató 1965. november 22-én volt Washington-ban. Budapesten 1971-ben, az Operett Színházban került bemutatásra. Azóta is szinte az ország összes pontján valamilyen formában láthatta a közönség több színház előadásában.  1972-ben készült el a filmváltozat Arthur Hiller rendezésében) című előadáson jártunk, mely a színház idei évad második bemutatódarabja. Sok ismerőst nem láttam, az igazi bemutató nem ma van, „ők majd” biztos másnap mennek. Ennek ellenére teltház volt.

A 2. sorban ültünk. Jaj, már megint a közönség! Valahogy még a nyári laza színháziság még bennem él, de valahogy elszoktam az „idióta emberektől”. Dumál, belebeszél, minta filmet nézne, majd hangosan köhög és tüsszent és hangosan kommentálja magát. Ezen persze nagy nevetések én meg kizökkenek és forgolódok. Az illető a sor szélén ült. Kimehetett volna kiköhögni magát és visszajöhetett volna, ha minden OK. Túl sokat akarok :-)

A történetet szerintem mindenki ismeri (Spanyolország. Cervantes egy író-költő, akit adócsalás miatt börtönbe csukják. Ott már rengeteg tolvaj, stb. tartózkodik, akik elveszik az összes dolgát, így a kéziratait is. Cervantes úgy próbálja megmenteni a kéziratait, hogy a többiek bevonásával előadják a darabot. Így kel életre Don Quijote, a szolgája Sancho és a többiek.), rengeteg színházban (Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Budapest (Nemzeti, Magyar) lehetett már látni, CD-n is megjelent. Nekem még sosem volt szerencsém hozzá, de egy cd-m van, azt egy időben sokat hallgattam.

Egy igazán aranyos és kedves előadást láthattunk ma este, melyet Nagy Viktor rendezett.
Nagyon tetszett, hogy „több szálon futnak az események” és épp ezért sokat kellett váltanom agyban, hogy most épp a történetet alakítják, a történetben vannak, vagy a „jelenben”.
A börtönben megismerkedünk a szereplőkkel (akik már eddig is börtönben voltak (Foki Veronika, Ömböli Pál, Fila Balázs, Holecsko Orsolya, Kocsis Judit) és a börtönben tartózkodó „hivatalnokokkal (Gazdag Tibor, Blazsovszky Ákos). Cervantes (Zöld Csaba) meggyőzi a börtönben lévőket, hogy adja elő a darabját. Az általa megírt regényben a főszereplő (Zöld Csaba) Don Quijote egy vidéki földbirtokos, aki azt képzeli, hogy egy lovag, akit még nem ütöttek lovaggá. Így hű szolgálójával Sanchoval (Kálloy Molnár Péter) elindul. Sancho „belemegy a játékba”, hogy valóban a lovagok idejében járunk. Így a fogadóra rámondja, hogy kastély, stb. Amikor megérkeznek a fogadóba (a börtönben lévő személyek alakítják a regény hőseit; s lesz „kettős szerepe mindenkinek”) furcsán néznek a két idegenre. Don Qiuhotet kinevetik, Aldonza (Foki Veronika)– akit a lovag Dulciena-nak hív, nem tudja hova tenni ezt a viselkedést, hiszen vele eddig a férfiak gorombán bántak, stb.. Közben Antónia (Holecskó Orsolya) és annak vőlegénye Dr. Carrasco (Blazsovszky Ákos) utánuk megy, hogy visszavigyék a birtokra. Ez sikerül is. A regény vége nem készül el, így azt közösen találják ki. Így került sor arra, hogy a főszereplő már majdnem elhitte, hogy az egészet csak álmodta, de ekkor megjelent Aldonza, aki immár Dulciena-nak mutatkozik be. A rokonok ennek nem örülnek, mert aggódnak az öreg egészsége miatt. A történet itt véget ér, ugyanis megjelenik a törvényszék embere és immár a szerepéből átvedlett Cervantes-t elviszik….
Az számomra sajnos nem derült ki, hogy mi lett a sorsa….

Aranyos, kicsit nehéz (a több szál miatt), de könnyen befogadható musicalt láthattunk. A színészek egytől egyik remekeltek, mindenki hozta a tőle megszokottat.

Furcsa volt a néhány új szereplő is, akiket eddig más színházakban láthattunk (Gazdag Tibor, Holecskó Orsolya, Foki Veronika). Így a „Híres osztályból” már 4 osztálytárs volt a színpadon.

Mégis a főszereplőt kell kiemelnem, vitte a hátán az előadást, játékilag, hangilag egyaránt.
Kellemesen csalódtam Foki Veronikában. Életet láttam benne és hangja is volt (ez a Nyomorultakban nem tűnt fel).
Az vajon a véletlen műve, vagy valami reklám „helye”, hogy több szereplő is Devergo nadrágot viselt? Furi, de ezt nem csak én vettem észre :-) (A díszlet és jelmez Csík Györgyhöz kötődik. Hirtelen hozzá nem tudok egyetlen darabot sem kötni.)

Kellemes, kicsit szomorkás darabra vágyóknak szívesen ajánlom.