Csütörtökön (22-én) a RaM Colosseumba látogattunk el, ahol a Király nevében című experidance-s darab részesei lehettünk. 

Az előtér hőmérsékletét érezve tudomásul kellett vennem, hogy jól döntöttem a vastag harisnya és a blézer mellett. Most nem nagyon sétáltunk, inkább visszamentünk a levegőre, mert ott kellemesebb hőmérséklet volt. 
Mikor láttuk, hogy a művészek kezdenek bemenni, akkor mentünk csak mi is be.

A 6. sorba ültünk. Nagyon jól lehetett látni mindent, rá lehetett látni az egész előadásra. 
A díszlet elegáns volt, a kosztümök nagyon passzoltak hozzá. Minden ruha egyedi volt, különleges és csinos. Milyen melegük lehetett benne? 
Eszméletlen, milyen ügyesek. Még innen, távolabbról is lehetett látni, ahogy az arcukkal is játszanak. Nem csak táncművészetileg, hanem színészileg is csodát műveltek. Néhány színész megirigyelhetné az ő arc játékukat. 
Többször tátva marad a szám, annyira gyönyörűen táncoltak. Nagyon látványos jelenet volt, mikor a zászlókat forgatták. 

Végig az volt bennem, hogy mennyire fáj(hat)j a térdük, válluk, stb. Nekem néha a látványtól is fájt a lábam :-( 
Hamar elröpült az idő és szünet lett. Mentünk is levegőzni, hogy egy kicsit átmelegedjünk :-)

Az előtérbe amúgy sem volt most semmi érdekes, mivel ugyanazok a képek voltak még kiállítva, mint amihez az előző alkalommal is szerencsénk volt. 

A második felvonásban már kezdett kirajzolódni a történet. 

Talán a vége tetszett a legjobban, mikor az udvari bolond táncolt egyedül és addig a többiek a vacsoraasztalhoz „ültek”. Persze ezt mi nem láttuk, mert ez idő alatt volt az udvari bolond tánca. A vacsora és az utána következő – utolsó – jelenet nagyon látványos volt. 

A nézőközönség változó volt. Meg volt a keménymag, akik lelkesen huhogtak, stb. A mellettünk ülő párocska ezt nem értette. És ennek hangot is adtak egymás között. Nekik felfoghatatlan volt, hogy, hogy vannak olyan nézők, akik tényleg át tudnak szellemülni, és élvezik az előadás minden percét és pillanatát. 
Persze, úgy nehéz, ha közben alszanak és a tapsra kelnek fel, illetve úgy fészkelődnek a székbe, mintha otthon lennének egy fotelba. Az fel se tűnik nekik, hogy ezzel a fészkelődéssel egy egész sort zavarnak, mert a többi szék is mozog. 
Tetszik, hogy ilyen sok történetet eltáncolni is lehet. 

Egy újabb különleges estében volt részünk, ahol a lég kondit leszámítva nagyon jól éreztük magunkat. 

Többször is látogatnék ilyen előadásra is, de…..