A nyári Virtuózok ünnepi koncertjén szereztem tudomást arról, hogy ősszel az Arénába is fellépnek. Szerencsére a barátnőm gondolt rám, mikor intézte a jegyet és intézet nekem is (KÖSZÖNÖM). Kicsit esős idő volt, de szerencsére a bejáratnál nem kellett sokat várni. Motozás megint nem volt. És szórólap sem. Megint nagyon hiányzott, mert jó lett volna, ha tudjuk a papírosból is követni, hogy ki-mikor mit fog előadni és miből. De már meg sem lepődtem ezen. Ez azért fontos lenne, még ha a szórólapok egy része a kukában landol is.)
Most nem volt a két szélső szektor megnyitva, de teltház volt.
Sok gyerek is / fiatal is ült a nézők között. Igen is járjanak ilyenekre, ne csak a bugyutaságokat nézzék a TV-ből.

Szokásos időben kezdetét vette a koncert. Persze most is volt későn érkező, de nem volt akkora nagy járkálás, mint amire számítottam.

A hangulat teljesen más volt, mint nyáron. Ott emelkedett, pörgősebb és meghatóbbnak éreztem, de lehet csak én éreztem túl jó magam. Ez „csendesebb”, nyugodtam, de tökéletes este.

Minden aktuális fellépő bemutatásra került, a műveket is elmesélték. Ez a kivetítőn is olvashattuk, de így „puska” nélkül nehéz összeszedni a fellépőket.
Nem is ez a lényeg. Emlékezetes, felejthetetlen, csodálatos és varázslatos élményben lehetett részünk.

Hallhattuk Váradi Gyulát (hegedű), Váradi Lászlót (zongora), Kökény Tamást (nagybőgő), Boros Misit (zongora), Molnár Levente (opera). Őket már nyáron is hallhattam, így tudásuk, tehetségük, alázatuk nem lepett meg. Csodásak voltak.

Nem feledkezhetünk meg Kelemen Gáspárról (hegedű), Patkós Mariannról és Patkós Majáról (hárfa), Boateng Kármen Stephanyról (zongora) sem.

Talán hallhattunk még egy másik hárfás kislány is, de sajna rá nem emlékszem és sajnos arca sem ugrik be. Így vagyok a klarinétos fiúval is, akit szintén nem tudok beazonosítani. Nem tudom a furulyás fiút sem, hogy ki volt, aki egyszerre két furulyát használt, a bekonferálások között. Felejthetetlen volt és emlékezetes az ő fellépése is.
Sajnos nem rémlik, hogy Abouzahra Amira és testvére Mariam (hegedű) játékát megcsodálhattuk-e.

A klarinét továbbra sem kedvenc. A hárfa érdekes. Nekem továbbra is Boros Misi és Kökény Tomi a kedvenc. De a többiek is csodásak. Átszellemülten hallhattam a koncertet. Néha csak a kivetítőt néztem, ahová minden féle hátteret varázsoltak elénk.

A koncert közben díjátadás és ehhez kapcsolódó ceremónia részesévé váltunk. Tanárok és fellépők is átvehettek kitüntetéseket.
 
Biztos kihagytam 1-2 fellépőt, ami persze nem szándékos, de egyelőre a neten sem leltem fel a névsort. Amennyiben megtalálom, kiegészítem az írást.

A két felvonásos koncertnek ½ 23 körül lett vége. A hatalmas vastaps mélán megérdemelt volt. A földszinti bal szektor összebeszélés nélkül egyszerre állt fel, úgy köszöntötte a tehetséges, tündéri fiatal „zseniket”. Akik egytől egyig csodásak. Példaképként állhatnak előttünk és mindannyiunk előtt. Erőt meríthetünk tőlük/belőlük a mindennapi „egyszerű” kis életünkhöz is.

Csodálatos, emelkedett és varázslatos este részesei lehettünk.

Elhangzott a koncerten, hogy január 1-én újévi koncertet adnak.
Szerintem ott a helyünk! (Főleg, hogy Boros Misi MÜPÁ-s koncertjéről lemaradok.)