Az elmúlt héten kicsit besűrűsödtek a színházi események, és kavarognak az élmények… 

Május 24-én a Légy jó mindhalálig című musicalhez volt szerencsénk a Thália színházba. A Debreceni Csokonai Színház vendég előadása volt. Még vagy két hónappal ezelőtt megvettük a jegyet, akkor még mit sem sejtve, hogy 25-én hosszú napom lesz. 
Így egy kicsit bántam, hogy nem a délutáni előadásra szólt a jegyünk, de tudtam, hogy az esti előadások jobbak (általában). 
Napsütéses időben elindultunk. Mivel 21-én sem fáztam, így most is úgy készültem, hogy lehet nyári színházi ruhát is felvenni. 

A légkondi nem, vagy csak minimálisan működött, 
Az előtérbe feltűnt, hogy rengeteg a gyerek, ennek annyira nem örültem, de hát nem válogathatjuk meg a nézőtér résztvevőit…
Sajnos a gyerekek egész idő alatt beszéltek, nevettek, unott képet vágtak. Ezt sajnáltam, de lehet, hogy ennyi idősen én se lettem volna annyira lelkes, mint mostanában vagyok. 

19 óra után pár perccel nem sokkal el is kezdődött az előadás. Az elején kicsit furcsa volt, hogy senkit nem ismerek, sehol egy ismerős arc, sehol egy ismerős hang. De ez 5-10 perc után megszűnt és szép fokozatosan elkezdtem a darabbal élni. 

A díszlet egyszerű volt és mégis látványos. A kosztümök csinosak. A szereplők egytől egyik lenyűgözőek, szimpatikusak és kedvesek. 

Az első csodálatos pillanat és perc az Élet szép című szám alatt ért. Fantasztikus volt Valkay tanár úr (Dánielfy Zsolt) és Nyilas Misi (Lehner Zalán) is. Onnantól kezdve megállt az idő, és pörögtek az események. 

Szünetben láttuk Kocsák Tanár urat a családjával. Biztos csodálatos lehet neki, hogy minden darabja ennyire sikeres, és ennyire szeretik az emberek…

A második felvonás szintén csodálatos hangulatban telt. A tanári kar (is) nagyon jó volt. Mi nézők is egyre jobban bele éltük magunkat, a jelenetek között egyre tovább tartott a taps. 

Egyszer csak eljött az előadás vége. Nagyon hamar…. Természetesen megint gondoskodtunk az álló tapsról, pillanatok alatt állt a nézőtér. A szűnni nem akaró taps is magáért beszélt. Sokszor voltam már a Tháliába, de ekkora tapsviharban és örömben nem volt még részem. Az átlagosnál többször visszahívták a szereplőket is. Szemmel láthatóan ők is boldognak tűntek. Nem tudom, mennyien jöttek vidékről és mennyien voltak Pestiek, de szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, bárhonnan is érkezett. 

Biztos jó érzés lehetett nekik, hogy ilyen hatalmas állótapsot kaptak Budapesten (is). 

Minden szereplőn látszott a lelkesedés, az öröm és a boldogság. 

Egy fantasztikus és csodálatos estében volt megint részünk. Ezt az előadást szívesen megnézném máskor is. Remélem lesz is rá lehetőség, ugyanis az őszi évadban marad még a Csokonai Színház repertoárján. 
Tudomásomra jutott, hogy a délutáni előadás is nagyon jól sikerült. 
Újra bebizonyosodott, hogy vidéken is nagyon sok tehetséges színész van, csak kár, hogy őket nem, vagy csak kevésbé ismerjük. 

Köszönjük szépen a csodálatos estét.