Június 05-én a Mosoly országa című operett előadáshoz volt szerencsém. Délutáni előadás volt, így tudtam, hamar vége, talán időben haza érek. 

Egész teltház volt a színházban. Szerencsére a légkondi nem üzemelt, ezért nagyon boldog voltam. 

Az előadás…. 
Szép díszes és színes…olyan operettes… 
Sajnos nekem a szereplők kinézete (nem éppen kínaiakra hasonlító testfelépítés) hiteltelenné tette azelőadást, de próbáltam túltenni magam ezen. 

A történetet nem ecsetelem, mert mindenki ismeri. 

Lassan telt az idő… 

A szünet viszont gyorsan. Szünetbe megbeszéltük a hiányérzetünket és ennek tudatában ültünk be a 2. felvonásra. na, akkor jött a meglepetés igazán. Nagyon sokan elmentek. És nem feltétlen csak fiatalok. 

Ez a felvonás sokkal vonatottabb, lassabb és unalmasabb volt, mint az első. 

Jó, azért az órámat nem nézegettem, de …. Még jó, hogy a kosztümök, díszletek látványosak voltak és azokban lehetett gyönyörködni. 

Az est legnagyobb csalódása a főszereplő, Vadász Zsolt alakítsa volt. 
Alkatilag nem illett a darabhoz (nekem) és hangilag meg…… Az első felvonás még valahogy elment, (na, ez is túlzás, mert nem igazán sikerült kitartani a hangokat úgy, mint én laikus elvártam volna. Vagy amihez hozzá vagyok szokva). 
A 2. felvonásra nagyon elfáradhatott, nagyon nem stimmelt. A játéka sem tetszett. Többször összenéztünk és újra és újra egymás tudtára adtuk némán, hogy valaki másnak, annak a bizonyos valakinek kellett volna a főszereplőnek lennie. Őt többször próbáltam odaképzeli, a hangját, a kezét, vajon a fonott fekete haj, hogy állhat neki? Ilyenekkel ütöttem el az időt. 

Kicsi csalódás volt Németh Attila is. Pedig őt szeretem, de hangilag nem jött be nekem az operettbe. Míg KisKero, Szabó Dávid, Dolhai Attila tetszik musicalbe és operettbe is, ő valahogy nem volt az igazi. 
Szabó Dáviddal minden Ok volt, már rég láttam. Sose tudok elvonatkoztatni, hogy ő is a tehetségkutatósok közé tartozik…. Ő nekem ide való, én a színházba szeretem. 
Bordás Barbara fantasztikus volt. Ő eddig nekem minden előadásban tetszett, ahol láttam (igaz, nem volt sokszor volt hozzá szerencsém). 
Szendy Szilvi is aranyos volt, ő is olyan volt, mint mindig :-)

Az est fénypontja Józsa Imre volt, mint Főeunuch Ő miatta megérte végigülni és néha szenvedi az előadást. 

Nem véletlen, hogy ő kapta a legnagyobb tapsot. Valószínűleg a közönség is hasonló véleményen lehetett, mint mi voltunk. Nem volt őrületes tapsvihar. De így is kicsivel 8 után lett vége. 

Sajnos valami nem az igazi ezzel a színházzal. Rámennek a „giccsre”, a látványra, a díszletre a kosztümre, stb… de valami hiányzik. Az a plusz, ami régen volt; amiért olyan sokat jártam ide régen… Az a plusz, ami a József Attila Színházba megvan, pedig a két színházat nem lehet egymás mellé tenni és mégis… 
Már néha jobb szeretek a József Attila Színházba menni. De nem adom fel, remélem lesz még jobb is :-)