Október 25-ig kellett várni a következő színházi kikapcsolódásra. A Feketeszárú cseresznyére esett a választás. Ez a darab nyáron nagyon megtetszett, így most elcipeltem magammal anyukámat, épp ráért J

Most is nagyon jó volt az előadás, mely tele volt érzelemmel, szenvedéssel, szomorúsággal. Elgondolkodtató is egyben. Amikor összetekerték a Magyarország térképet és leakasztották a falról, megint rosszul érintett és érinteni is fog hasonló esetkor.

1-1  résznél, olyan drámai feszültséget éreztem a  nézőtérről, mint 1-2 Én, JA alatt szoktam.

Szeretem, mikor együtt lélegzik, hasonlót érzem, gondol az egész nézőtér.
Nagyon tetszett a díszlet, a kis függönyöcske, amit használtak 1-1 jelenet között.

A színészek játéka is nagyon tetszett. Szép, igényes előadás. „Itt még annyira nem érzem otthon magam”, de tetszik, hogy mindig ugyanaz a szereplőgárda mosolyog vissza ránk. A József Attila színházi előadások közül talán az egyik kedvencem. Az előadást hatalmas vastapssal hálálta meg a közönség.
Jó ez a színház. Egyre jobban kedvelem.