Augusztusban még volt az emeleten jegy a Lady Budapest bemutatójára, így le is csaptam egyre. (Akkor még nem gondoltam, hogy már ilyenkor hideg, esős napok várnak ránk; így váltócipővel érkeztem.) Az Operett Színházba többször jártam már bemutatón, de eddig mindig csak a földszinten ültem. Utolsó Operett Színházas itt jártamkor is a kakasülőn ültem. A jegyem a 2./9-re szólt. A barátnőmék mögöttem, a 3. sorban középen. Elkezdtünk csicseregni, majd mellém csinos fiatal fiúcskák érkeztek mellém, akik végül nem szóltak, hogy rossz helyen állok, leültek az én 9-es székemre, így a 6-os ültem; majdnem középen.

Az előadást kb. ismertem, még Vikidál Gyula miatt, mivel ő játszott az eredetiben (1997 Bakáts tér), így azokat a számokat, melyeket ő éneket anno már rengetegszer hallgattam.
A darab Tábori György (1914-2007) regénye alapján készült, melyből a Kocsák-Miklós páros készítette el a musicalt. 2006-ban is színre vitték. A ma látott darab címe már nem az Utazás, hanem a Lady Budapest nevet kapta, Somogyi Szilárd rendezésében láthatja a közönség.


Kíváncsian vártam a darabot. Már az első percek elnyerték a tetszésemet a „kivetítésekkel – azaz az ilyen volt/ilyen most”. Budapest néhány utcája 56-ban és ma. Több-kevesebb sikerrel sikerült beazonosítani a helyszíneket még a régi felvételek lapján is.

Aztán egyszer csak ez eltűnt és elkezdődött maga a darab is. Mivel rengetegen fogják ezt nézni, így most nem térek ki külön a részetekre.
Az előadás alatt többször is láthattunk kivetítéseket (nádas, hold, stb.), melyek innen fentről szép és jó látványt adtak. Előröl ezek annyira nem lehetnek jók. A fentről való nézésnek is megvan a maga előnye. Az, hogy egybe lehet látni a darabot, a díszletet (Gyarmathy Ági) is egybe lehet látni és magát az egész művet is. A karmester és a zenei vezető Silló István (hozzá ebben a  színházban még nem volt szerencsém – azt hiszem (valamiért az ÓDZ-hez tudom kötni, de lehet tévedek). A jelmez Horváth Kata nevéhez fűződik.

A szereposztással nem lehetett bajom (Janza Kata – Lady Ashton; Szabó P. Szilveszter – Veres Pál; Földes Tamás – Szurov; Kerényi MM – Robi; Szinetár Dóra – Éva; Cseh Dávid Péter – Péter; Németh Attila – Cotterill; Dézsy Szabó Gábor – Csepege; Anger Balázs; Dancs Annamari; Ribiánszky András, Orbán Anna – Rhinalder család; Pálfalvy Attila; Peller Anna – Kretschmer házaspár;  Veréb Tamás – Avron; Kocsis Dénes – Szovjet kapitány; Simon Panna – Maria Falucci; Ottlik Ádám – felkelő;Péter Richárd – Tisztszolga; Horváth Dániel – elfogott forradalmár),  nem is volt.

Az emelet ellenére szinte mindent láthattam, még a színpad szélén lévő részeket is nagyjából, de a mimikából semmit.

Mindenki nagyon jól játszott. Még Veréb Tamással (Avron) sem volt bajom J.

Megfogott Ribilánszky András (Billy Rhinalder) hangja. Olyan tiszta volt és különleges.

Szerintem Janza Katának találták ki ezt a szerepet. Katonás, szigorú, de mégis lágy. Betti „királylányos” arcához ezt a szerepet nem tudom elképzelni neki.  Méltó párja volt Szabó P Szilveszter. Látszik, hogy ezer éve játszanak együtt. Szilveszter is tökéletes volt.

Németh Attilához rég volt szerencsém, jól megállt a helyét.  Végre kapott egy nagy, neki illő szerepet. Mostanában valahogy őt is hanyagolja a színház, azt hiszem.

Kellemes meglepetés volt Földes Tamás. Mindig Vikidált várom olyan darabbal, ahol őt már hallottam, de ma este nem volt „hiányérzetem – bánatom” ilyen tekintetben. Szerintem tökéletesen megállta a helyét. És mennyit táncolt!!!

A történetet nem lövöm le, mert az elkövetkezendő hetekben mindenki igyekszik majd megnézni, így nem árulok el semmit. Nem egy happy end-es történet, de ezt is mindenki tudja. Viszont kivételesen nem bőgtem. Még át kell gondolnom a látottakat…

Nekem nagyon tetszett úgy minden egybe. Többször Anna Kareinában ismert zenei részeket véltem felfedezni, de hogy ezt most csak beleképzeltem-e (kicsit kezd már hiányozni), vagy tényleg volt hasonlóság azt nem tudom, mert ehhez nem értek L Én úgy éreztem. ha igaz, részben örültem neki – mert imádom – részben nem, mert –hiányzik- és szaladnék AK-t nézni.

Előadás után jött a szokásos beszéd (Kero) és az alkotók bemutatása. Ezt mindig úgy szeretem. Ebben az Operett Színház jár legelöl. Tetszett, hogy Miklós Tiborra is megemlékeztek.

Előadás után viszont az emeleten kezdődött a fogadás az arra jogosultaknak, így mi nem használhattuk a fenti mosdót; már eszegettek a szépen megterített asztalkákon, mikor mi még a kabátjainkat akartuk megszerezni. Értem én, hogy kell egy tuti tiszta mosdó; de ez olyan kellemetlen volt, hogy a fotósok elől kellett szaladgálni, hogy ne legyek útba, mikor átsuhantam előttünk, a kabát megszerzése és a lejutás miatt.

Az eső már szerencsére nem esett. Jól jött egy ki séta is. (Persze a Vikidálos verziót hallgattam hazafelé).

Hosszú idő után végre egy többször nézhetős darab itt is!!!