11. 09-én a RaM-ba jártunk. Most a rég nem látott Radnóti-álmok két felvonásban című előadáshoz volt szerencsénk.

Kényelmesen végignéztük a kárpitos kiállítást az előtérben. Persze a címeket néha nem értettem, de amúgy egyre jobban kedvem ilyen szempontból az épületet. Mindig új dolgokat (festmények, fényképek) láthatunk. Az más kérdés, hogy kinek -mennyire tetszik, mennyien nézik is meg, de egyediek és mindig különlegesek ezek a kiállítások.

Már délután is volt egy előadás, elképzelésem sem volt, hogy a színészeket egy ilyen nehéz darab mennyit vesz ki.

Teltház volt, kevés gyerekkel. Csend, figyelem volt végig az első felvonás alatt. De valami hiányzott. Nem volt olyan tűz a színpadon, mint szokott lenni. Én betudtam a dupla előadásnak. Ettől függetlenül jó volt a felvonás. Megint más dolgokra figyeltem és most többször figyeltem a táncosokat, mint ennél az előadásnál szoktam.

Szünetbe kis levegőzés, kellemes idő. Láttuk, hogy többen elmentek. Visszatérve a terembe ez néhány soron látványosan meg is látszott. Nem tudom, miért mehettek el. Nem volt rosszabb az előadás, mint máskor. Kinek nem tetszett? Azaz, miért nem tetszett? A második felvonás is jó volt, bár 1-2 jelenetnél kisebb változást tapasztaltam, de semmi jelentősége nem volt.  A főszereplő hullafáradtnak tűnt, ami nem lehetett meglepő.

Úgy hallottuk, ez az utolsó előadás, remélem mégsem.