A következő színházi programra 28-án került sor, az Operettszínházban. Az Isten pénze bemutatóhoz volt szerencsénk. Időbe megvettük a jegyünket, de így is csak az erkélyre kaptunk jegyet. Az ajtó előtt adakoztunk a Minden gyerek lakjon jól alapítványnak, épp MÁZS fogadta az adományokat. A forralt bor már elfogyott, de egyébként sem kértünk volna. A bejárat fölött pedig valami műhó is szállingózott. Akár igazi is lehetett volna, mert az idő elég havazásba hajló volt.

Ruhatár működött, kényelmesen beadtuk a kabátokat. Elég sok hírességet is észrevettünk a folyosón. De a megterített/letakart asztalkák tetszettek a legjobban. :-)

Nem voltak nagy elvárásaim a darabbal szemben, kíváncsian vártam az estét.
Természetesen teltház volt. Bemutató lévén sikerült a legjobb szereposztás kifogni.  Mivel néhány hónapja beszereztem egy látcsövet, így már a távolságtól nem kellett „félni”, csak attól, hogy ki ül elénk. Láttunk.

A történet mindeni számára ismert, nem is ecsetelném hosszasan.
A díszlet aranyos volt, nem volt túlcsicsázva, egyszerű, „szegényes” hangulatot idézett, de mégis szép volt. A tükrök, és ahogy Szilveszter arca megjelent benne nagyon látványos volt. Főleg ilyen messziről, ahol mi ültünk.

Vágó Zsuzsi (Fanni) aranyos volt. Micsoda bukfencet csinált :-)

Vágó Betti (Belle) csinos volt, mint mindig, de nekem kicsit idősnek hatott KisKeró (Fiatal Scrooge) mellett, de aranyos párt alkottak.
Serbi (Mr. Fezziwig) nagyon vicces volt. Csak hang alapján tudtam felismerni. Nem hasonlított magára. Nagyon nem… Engem valamiért a Majmok bolygója c. film jutott eszembe róla. Szegényt sajnáltam, mert a parókájának egy része valahogy mindig előre került, a füle mögé nem tudta betenni és néha alig látott tőle, szemmel láthatóan kicsit zavarta és küzdött a probléma leküzdődésén.

Nádasi Veronika (Mrs. Cratchit) kellemes hangja betöltötte a színházat.

Szerényi László (Bob Cratchit) eddig nem volt rám nagy hatással, de a mai estén tetszett az alakítása.

Földes Tamás (Ebenezer Scrooge) hozta a tőle megszokottat.

Nem véletlenül hagytam Szilvesztert (Jacob Marley) utoljára. Fantasztikus volt. Nagyon jól állt neki ez a karakter. Nem lehetett nem rá figyelni. Vonzott minden tekintetet. Bár azért egyszer kíváncsi lennék rá valami „pozitív” szerepben is.

Előadás után volt megint egy kis „ünneplés”. Kis beszéd, majd az alkotók felkonferálása sem maradt el.
Ez most végre egy OLYAN előadás volt. Ezt szeretném majd megnézni ezzel a szereposztással és lehetőleg előröl. Nagyon hiányzott, hogy nem láttam a mimikát. Jó volt az a látcső, de nem pótolhatja az igazi első sorok okozta látványt. 
Hiányérzet nélkül hagytam el a színházat.

Másnap a kollégáimnak is szerencséjük volt az előadáshoz, teljesen más szereposztással és nagyon tetszett nekik. Ők a „mi szereposztásunkkal” nem tudták volna elképzelni.