December 12-én este a Primadonnák bemutatóhoz volt szerencsénk. Ajándékba kaptuk a jegyet. Első sor J.

Új székek! Világoskékek. Szépek. De nem megy a piros függönyhöz. Na, nem kötözködöm, tényleg szép!

Nem számítottam semmi különösre, reméltem, hogy rossz nem lesz majd. A szereposztás nem is adott erre okot. Így is lett.

A történet aranyos volt, „szokásos” kavarodás, de ez most tudatos. Nem is írok semmit, lehet sokan nem látták még, tudom, sokan tervezik megnézni, így nem térek ki a lényeges momentumokra.

A rendező és a két főszereplő sok mindent elárul…
Szirtes Tamás.
Nagy Sanyi és Szente Vajk. Tünemények voltak. Szerintem Sanyinak ez a vonal való, már nem az éneklés. Kristófot még nem láttam színpadon – egy padlást (Robinson) – leszámítva. Gálvölgyihez is csak egyszer volt szerencsém. Nem volt semmi „bajom” vele. További szereplők: Csonka Andás,  Lévay Viktória, Földes Eszter, Zsurs Kati. 

Hamar véget ért az első felvonás. Szünetben a fényképeket nézegettem. Meg kell, mondjam, jobb képek vannak a színészekről, mint a Madáchban. Ezek újabbak lehetnek? A legtöbb színésznek a Madáchban is kint van a fényképük. Lehet azért tetszett jobban, mert itt „újak voltak számomra”? De jobban tetszenek. Mindig kitalálok valami néznivalót

A Második felvonás is nagyon jó volt, pörgős, melyet vastapssal hálált meg a közönség.
Kristóf kedvesen mosolygott egyet a tapsrend alatt. Jó kis színházat csinált.

Jó kikapcsolódás, nevetésben gazdag este. Olyasmi, mint az 1x3 néha 4. Mármint ami a nevetési arányokat érinti.

Ajánlom mindenkinek.