19-én elérkezett az év első jubileumi előadása. A 200. „Vászonkabát”. Elnézést, szóval a József és a színes szélesvásznú álomkabát. Ami nekem „Vászonkabát”, hisz a régi az Álomkabát.

Hogy mit vártam? Valami jót, de nem tudtam olyan lelkesedéssel hozzáállni, mint az OF jubileumi előadásra, vagy amit vártam volna az 50. Én, JA-nál. Egyszerűen azért nem, mert nem az álomelőadásom. De titkon sejtetem, hogy rossz nem lehet. 
Nem is volt. 
Teltház, ahogy lennie kellett. Öltözék? Vegyes. 

A jegykezelés után kaptunk egy villogó izét, amit a 2. felvonás végén kellett használni. Mielőtt bementünk volna, megtekintettük a kiállítást a Tolnay szalonban. Nagyon tetszett. A Sennát ábrázoló rajz különösen . 
Elfoglaltuk a helyünket. Előkelő 2. sor közepe. Ehhez az előadáshoz nem volt még szerencsém ilyen közelről. Más a varázsa, nem értem, sokan miért nem szeretnek itt ülni. Remekül láttunk szerencsére. Nem beszéltek, figyelt mindenki körülöttünk. Sok ismerős arc a nézőtéren, erre számítottunk.

Az előadás elkezdődött. Jákob: Lőte Attila. Narrátor: Ladinek Judit. József: Serbi. A testvérek is a már rég megszokott szereplők (Barabás Kis Zoltán, Barát Attila, Kiss Ernő Zsolt, Kovács Péter, Németh Gábor, Weil Róbert és a többiek.).
Körülbelül az első felvonás felénél Ladinek Juditot Gallusz Niki váltotta. Meg sem szólalt, de hatalmas tapsot kapott. Nekem Judit hanga éles. Így Niki kellemes hangja öröm volt mindannyiunk számára. Csinos, boldog, felszabadult. Élvezte az előadás minden pillanatát, percét, vele együtt mi is. 
Az első felvonás jó hangulatban, gyorsan eltelt. 
Szünetben boldog, elégedett arcok. 
Második felvonás. Serbi „átadta” Puskás Petinek a bilincset. Megérkezett a Fáraó, Victor személyében. Hatalmasat éneket. Majd az álom ismétlésekor Barát Ati és Gönczi Gábor is megérkeztek csinos fekete öltönyben. 3-an elénekelték az álmot újra, melyet hatalmas tapssal hálált meg a közönség. Barát Ati eszméleten. A mai napon volt már testvér, Puttifár, most Fáraó. Niki éneket újra egy csodásat. Az nem kifejezés. Több volt ennél. Benne volt a szíve, lelke, mindene. Akkora tapsot kapott, mint amekkora nem is volt szinte az egész este alatt. Nagyon megható volt. Csak állt középen a tánckarral, mi meg csak tapsoltunk, tapsoltunk és tapsoltunk. Nem akartuk abbahagyni. Olyan erő és boldogság sugárzott belőle, mely egyből átragadt ránk. 
A szívkirály című számot Vastag Csaba adta elő, fekete öltözékben. A jelenet után Nikit leváltotta Polyák Lilla. Az előadás hátralévő részében ő volt a narrátor. A testvérek álmakor Sándor Dávid (Weil Robi helyett) is megjelent, elénekelte a számát. Még táncolt is egy keveset. A szamaras jelenetnél megjelent Német Gábor váltótársa, Arany Tamás is. 
Az utolsó jelenetben Szente Vajk is felbukkant, mint testvér.
A fáraó utolsó számát Gesztesi Károlytól hallhattuk. József utolsó dalát a két József együtt énekelt el, ami szépen szólt. 
Volt állótaps is, de nem az elsők között álltam fel. 

Régen, amitől „rosszul voltam” ennél a darbnál, az a végén látható ~10 perces táncika.. Egy ideje ezt szeretem a legjobban. Lehet ámulni-bámulni, hogy mennyit mozognak és táncolnak. És még bírják is! 

Az est fénypontya Niki volt. Jó volt Victor is, aki messze messze jobb volt a többi Fáraónál. És Serbi is szuper volt. 

Meg se lepődtem azon, hogy Gönczi Gábor és Gesztesi Károly nem tudta a szöveget. Nem hatottak meg. 

A végén egy nagy virágcsokor került a színpadra. Kijött Szirtes Tamás, a koreográfus, a rendező, jelmeztervező, díszlettervező. Azonban bemutatni elfelejtették őket. Elfelejtették felsorolni a szereplőket, elfelejtették elmondani, hogy kik szerepeltek még valaha, valamikor az elmúlt 200 előadásban. 
Hiába ez a kedven színházam, de messze le van maradva az Operettől ebben az ünneplésben. 
Szóval semmi beszéd, stb. nem volt. 
Ezzel maradt egy kis hiányosság bennem. Hisz az egy dolog, hogy mi rengeteget „lógunk” a Madáchban és elég sok mindenkit „ismerünk”, de a többség nem ilyen. Legalább miattuk be lehetett volna mutatni a szereplő és az alkotó gárdát. 

Szeretném a következő szériában Barát Atival, mint Fáraó megnézni az előadást. Nagyon kíváncsi volnék rá.