Február 13-án egy újabb premier előadáson jártunk. Mégpedig a Funtineli boszorkány c. darabra látogattunk el, melyre a jegyet az elsők között, december elején megvettük. Szeretem ezt a könyvet, többször olvastam már. Örültem, mikor tavaly megtudtam, hogy egy Wass Albert művet is színpadra állítanak.
Kíváncsi voltam, hogy egy 3 kötetes, rengeteg szereplős, – nem mindig szép és boldog – eseményekkel bővelkedő könyvből mit lehet kihozni. Nem volt bennem félsz, meg sem fordult a fejemben, hogy valamiért csalódnom kellene. A rendező neve erre nem adhat okot. Örömmel indultam neki az estének.

Röviden: Gyönyörű. Szép. Magával ragadó. Csodálatos. Mesés.
Díszlet? Fantasztikus (erről majd később)
Olyan színészeket is láthattam, akiket már régen, vagy még soha. Vagy inkább, mint szinkron hang jut eszembe a nevüket meghallva.. 
Annyira különleges az előadás, hogy olyanokon lehetetlenség volt elmélkedni, hogy pl.Jánosi Dávidról (Gáspár) hogy estéről estére a „fantasztikus” JB-ben szerepel, Szabó Sipos Barnabásnál (báró) nem jutott idő gondolkodni, hogy ki(k)nek is a hangja?

150%-ban magára az előadásra figyeltem. Megszűnt a külvilág teljesen. A darab elején a szereplők bemutatkoznak (Nuca, Cigányasszony, Tóderik, Gáspár, Bandilla, Birtalan, Jószuf, Márton, Szőrfülű, Mitru, Báró, Terka, Kupec, Farkas-Mitru, Dimitru, Csendőr, Muzsikus.)… így, mi nézők képbe kerültünk, tudtuk ki-kicsoda. Aki meg olvasta a könyvet (gondolom mindenki) tudta, hogy mire számíthat. 
Annyira szépen megalkottak mindent. Az előadás alatt a cigányasszony (Timkó Eszter) szinte végig jelen van. Visszaemlékezés szerű az egész darab. Nucával mesélik a történetet. Nuca visszaemlékezik a gyerekkorára és úgy kezdődik minden (Szőrfülűnél történt verekedés, Birtalan bácsi halfogása, Gáspárral való megismerkedés, cigányasszony jóslata, Tóderik visszatérése, Gáspár és a többi férfi halála, stb.). Nemes Wanda (Nuca) jól játszott. Többször a könnyeivel (is) küszködött. Az előadáson „durva jeleneteket” nem láthattunk, azonban, a fájdalom, a szomorúság mégis jelen volt a színpadon. Érezni lehetett a levegőben, mely az egész előadást végig kísérte.

A díszlet: 
Leeresztett függöny helyett egy gyönyörű „rajz” fogadott minket, melyen egy házikó állt. 
A színpad egyszerű volt. Kellék szinte semmi. Középen, hol a cigányasszony ült mindig. Ott egy kis farönk állt, azon pedig egy kis tűz égett. 
A színpadon állt még egy fa, melye Nuca akkor ütött, ha bajban volt. 
E mögött gyönyörű tájkép, a csodás hegyekkel, melyeknek az évszaknak megfelelően változott a színe. Gyönyörű volt. A legszebb akkor volt, mikor Bandilla Nucának mesélt az édesanyjáról és a távolba megjelent, a hegyek között kibújva a nő táncolt, de csak egy kép volt, egy dia, de mégis annyira élethűnek tűnt.
Egyszerűvolt, de mégis gyönyörű. Nem volt rosszabb, mint a Mamma Mia-ba a „vetítések”. 
A színpadon a hegyek előtt kisebb szikla kiállt, ott volt az egyik zenész. 
A végén lézerrel a vonatsíneket vetítettek elénk, majd egy alagutat.

Nem elhanyagolható az ének, a tánc sem, melynek a koreográfusa Román Sándor volt. Így írnom sem kell róla. Nem egy exp-s előadásos koreográfia, egy egyszerűbb, de látványos és magával ragadó táncot láthattunk (főleg Nucától – mikor várta a hírt Tóderikről).

Az első sor közepén volt a helyünk. Jó közel volt a színpad. főleg azért, mert pont előttünk volt a „patak”, így 1-2 jelenet néhány cm-re volt tőlünk. Kicsit furcsa volt. 1-2 cm-re tőlünk fogták a halakat, majd a 7 halott is ott jelent meg előadás végén, ahol percekig mozdulatlanul álltak. A szemük sem rezzent (de gyönyörű szeme van Bandillának!).

Nagyon tetszett a cigányasszony és Mitru (Almási Sándor) játéka is. Akit hirtelen nem tudtunk hova tenni, de tudtuk, hogy már láttuk valahol. Telefonos segítséggel hazafelé erre is fény derült (Feketeszárú cseresznye).

Mi szűnni nem akaró tapssal háláltuk meg a remek előadást. Mögöttünk valaki nagyon hamar felállt, és állva tapsolt, de mi még korainak találtuk. Kicsit később csatlakoztunk mi is. Mikor Kerényi Imre és Román Sándor felmentek a színpadra, akkor szinte már az egész közönség állva tapsolt, ami most téynleg nem akart abba maradni!

Egy igényes, csodálatos előadás részei lehettünk, aki vevő az ilyen előadásra n hagyja ki :-)