Áprilisi „művelődésemet” 01-én el is kezdtem a Marczibányi téri Művelődési Központban, ahol Piros Ildikóval közel két órás beszélgetés részesei lehettünk.
Most nem a színházteremben került sor a beszélgetésre, hanem egy kisebb konferencia teremben. Kellemes terem volt, szép világoszöld székekkel. Csak mintha ablak nem lett volna sehol (biztos volt, csak a sötét miatt nem láttam), mivel iszonyat meleg volt már akkor, mikor az ajtót kinyitották és beengedtek minket, ez a meleg egész este tartott. Teltház volt. Néha 1-2 emberke duruzsolása, nevetgélése megzavarta a kellemes estét, de ehhez szinte már hozzá vagyunk szokva.
Ildikó olyan, mint ami a színpadon (is) árad belőle. Csinos, korát meghazudtolóan fiatalos, kedves, kellemes személyiség.
A beszélgetés érdekes volt, a „kérdés-felelet” nem kronológiai sorrendet követett, ugráltunk az időben.
Szó esett a kezdetekről, a gyerekeiről, az unokákról, a szerelemről. Hallhattunk 1 számot a fiának a cd-jéről is.
Mesélt Huszti Péterrel való megismerkedésével, a Madáchos évekről, a jelenről.
Ildikó többször fölállt a beszélgetés közben, úgy mesélte el a történetet. Szó esett a piros körméről is, de a „hírességekkel”való találkozásáról is. Elszavalta a Shakespeare: Az vagy nekem (LXXV Szonett) című művét angolul. Volt még sorsolás is, azt kellett kitalálni, hogy milyen szerepet alakított az Abigél-ben. A szerencsés nyertes egy üveg bort kapott ajándékba.
Elmesélte a terveit, tőle is hallhattuk a „minden fejben dől el” gondolatot is. J
Feltöltődve jöttünk el, az eső és a hideg ellenére. Sokat és sokáig gondolkodtam azokról a dolgokról, amiket az este mesélt. Milyen igaza van 1-2 dologban….