2015. ápr 17.

2015. 04. 10. Én, József Attila (13) – Madách Színház

írta: Kicsi Hanga
2015. 04. 10. Én, József Attila (13) – Madách Színház

en_ja.jpg

Pénteken is több ismerőssel találkozunk... Volt olyan köztük, akiknek már ez a 4-5. Attilka volt. Rengeteg fiatal megint. Szereposztást meg se néztük, kényelmesen besétáltunk és elfoglaltuk a helyünket. Újra az első sor!  Már mikor leültünk lehetett érezni, hogy ez nem lesz olyan jó társaság, mint előző nap volt. Mögöttünk sokat beszéltek és hangosan. Féltem, mi lesz előadás alatt, vajon elcsendesülnek-e. Sajnos nem mindig. Olyan szomorú lettem ettől.. Most (is) bántott. Vétek egy ilyen előadás alatt beszélni! Csütörtökhöz képest már „jobban voltam”, de többször koncentrálnom kellett, hogy valahogy visszatartsam.

Ma Nagy Balázs volt Illyés Gyula. Rég láttuk már :-) Az előadás újdonsága Barát Attila, mint Vágó József. Kíváncsian vártam, milyen lesz. Aranyos volt, nem látszott rajta, hogy ma debütált ebben a szerepben. Annyira más, mint Pusztaszeri Kornél. Nem volt rosszabb, csak más. Barát Atis. Jól állt neki ez a szerep is. Aranyosan formálta meg a szigorú apukát. Ahogy az asztalra csapott :-) Viszont BKZ-t hiányoltuk. A honlapon nem volt kiírva, hogy más lenne. Jól meglepődtünk. A fiatal srác nem volt rossz, csak másra számítottunk. Jól játszott. Jó magas! :-)

Victor egyre őrültebb, félelmetesebb. Egyre „korábban”.

A szünet hamar eltelt. Nem tudom, mit csináltunk. Gondolom morogtam a közönség miatt.

Második felvonás. A beszélgetések mögöttünk folytak… Éreztem, hogy ebből nem lesz állótaps. Le is mondtam róla, nem próbálkoztunk. A második felvonás is nagyon jó volt. Sajnos már a Thomas Mann után köhögés jött rám, így az ölemben lévő cukorkát kellett választanom :-( Niki fantasztikus volt. Végre éreztem valami kis libabőrözést. A Jön a viharral történt valami. Az nem olyan, mint volt. Más lett. Nem tudom mi, de nem ilyen volt. (Holnap jön a győri barátnőm. Ő nem látta ilyen sokszor. Majd kiderül, hogy mi emlékszünk-e rosszul, vagy mi történt?)Az előadás vége megható volt, mint mindig. Nagy taps, hatalmas ovációkkal. Valami kis feszültséget, vibrálást éreztem a közönségből, de nem volt az igazi.

Fáradtan indultunk haza. Ma már könnyebben el tudtam aludni.

Szólj hozzá

régebbi Muri Enikő Madách Színház Csórics Balázs Posta Victor Gallusz Nikolett Én József Attila Barát Attila Nagy Balázs