Az esti előadásra az öcsém újra visszalátogatott (eddig csak a Padlást látta 2x; akkor is ovis volt) az egyik kis haverjával együtt. Valamint további néhány kollégát is megfűztünk, akik ma este jöttek.
A 3. sorban ültünk. 4-9 székek. Láttam már jobban is, de most nem ez volt a lényeg. Jókedvűen foglaltuk el helyünket.

Az esti előadáson Wégner Juditot, Polyák Lillát, Pusztaszeri Kornélt, BKZ-t láthattuk. Barát Attila most Illyés Gyulát alakította. Minden elismerésem, hogy egymás után két különböző szerepben ilyen jól helytáll és „tudja, hogy ki is valójában” :-)
Judit megint nagyon kellemes és érzelmes játékkal, hanggal ajándékozott meg minket. Sajnos megint rám jött a köhögés, pont akkor mikor Judit énekelt :-(
Olyan hamar eltelt az első felvonás. Egyre gyorsabban. A szünetben vizet vételeztem, majd mentünk is vissza.
A második felvonás is gyorsan véget ért. Összeért a darab. Újra éreztem az „erőt”. És már csak kettő van.
Most egy kicsit hamarabb felálltunk az álló taps végett, mint csütörtökön, azért, hogy hátha lesz valami kis plusz dolog a költészet napja miatt, „le ne maradjunk” az állótapsról. Szerencsére nem kellett a közönséget noszogatni. Hamar csatlakoztak hozzánk. Sajnos nem volt plusz vers szavalás, stb. De igazából nem lepődtünk meg annyira, elörömködtünk mi magunknak. :-)
Victoron nem látszott olyan nagy fáradtság. Azaz fáradt, megviselt, meggyötört volt. De úgy, mint az előző napokon. Nem látszott senkin, hogy dupláztak volna. Nagyon tudnak!

Most kezdődött és mindjárt vége :-(

Ma a közönség soraiban egy pótszéken egy tündéri néhány hónapos babát pillantottunk meg az anyukája ölében. Nem elég korán elkezdeni a színházba járást :-)

Judit alakítása az összes ismerősünket meggyőzte, megszerette!