Mivel mostanában néhány színész önálló estjére is ellátogattunk, ahol kellemesebbnél kellemesebb meglepetések értek minket, így magától értetődő volt, hogy Egyházi Géza önálló estjén is ott a helyünk. 
Bár, őszintén szólva nagy elvárásaim nem voltak vele szemben, mert ő teljesen más karakter, mint Gábor és Victor. Ettől eltekintve, bíztam a sikerében.

Kényelmesen leértünk Kecskemétre, még egy kis városnézésre is jutott időnk.

A Színház előterében bor, pogácsa, sütemény várt minket.

Géza bejött bohócként. A festéket lemosta magáról, utána nagyon ötletesen megoldva egy kivetítőn is megjelent, ugyanolyan öltözékbe, mint amit viselt. Jól megcsinálták, olyan volt, mintha megduplázva lett volna. Az egész előadás alatt a Jazz and More kórus is ott volt, bár a színpadon nem mindig.  Hallhattuk Szemenyei János 10 perces musicaljét. Szünet előtt még hallhattuk – talán az est legszebb és legütősebb dalát – a Vámpírok báljából a Készen állj című dalt.

Szünetben megvettük az új cd-t.

A második felvonásban inkább az új Cd-ről hallhattunk számokat.

Majd Tóth Vera következett, mint vendégművész. Ő is nagyon jól énekelt, csak nem tudom, miért angolul. Kicsit mintha izgult volna. Olyan érzést váltott ki belőlem, mint aki még nem nagyon lépett fel nagy közönség előtt. Vagy nem szokott a színházi nézőkhöz?  

Ez a felvonás nagyon hamar véget ért.  Vagy csak nekem? A végén felment a színpadra Géza 2 lánya, adtak neki virágot.

Csendben összeszedtük a cuccunkat és az esőben nekiindultunk a hazaútnak.

Aranyos kis este volt, de nekem hiányzott az a bizsergés és varázs, mint ami Gábor és Victor estjén volt. De itt nem is számítottam arra.

Egy igényes, kellemes estében lehetett részünk. Géza a koncertet másnap is megismételte, de azon már nem vettünk részt.