Többszöri nekifutás ellenére Victorhoz először a Jézus Krisztus Szupersztárban volt szerencsém. Majd a fantomban is, stb. Tudtam, hogy tanult zongorázni, ezért kíváncsian vártam az önálló estjét. Kicsit izgultam, hiszen eddig hasonló   –  zongorás – esten nem vettem részt. Ahogy közeledett a dátum, úgy váltam egyre izgatottabbá és mégis nyugodtabbá.

18:25-kor már ott is voltunk és így is már megelőzött egyvalaki minket… Nem volt valami szép idő. Talán még esett is kicsit. A közönség egyre csak érkezett, szép türelmesen álltunk sorba.

19 óra körül beengedtek minket, ruhatár és kis várakozás után elindultunk felfelé, a Stúdió Színpadra. Mentünk föl-le, kanyarogtunk, majd kb. 5 perc séta után megérkeztünk.

Érkezési sorrend. Jó néhány székre a foglalt feliratú papírlapot helyezték, így sajnos mi csak a 2. sorba tudtunk ülni. Maga a terem nem túl nagy. Egy szép zongorát és 4 szék széket láthattunk a „színpadon”. 

Volt néhány „ismerős arc is” a nézőtéren….
Teltház.
A szép zongora szemben velünk.
Elhangzott egy rövid monológ, melyet néhány színész mondott (a hangjuk ismerős volt, de nem volt idő azon gondolkodni, hogy kik is voltak tényleg).
Victor egy kabátban, borostásan, frissen mosott hajjal elfoglalta a helyét és belekezdett a zongorázásba. Egy igényesen felépített, kerek történetnek lehettünk a részesei.
Victoron kívül fellépett még Gallusz Nikolett néhány szám erejéig (Óz a csodák csodája, Happy Days Are Here Again / Get Happy, Pie Jesu  (Requiem)). Az esten folyamatosan jelen volt három táncos (Vaszilenko Eugéna, Tatos Linda, Kovács Péter), akik néha fokozták a hangulatot jelenlétükkel, néha szinte csak rájuk figyeltünk. Mivel a színpad kicsi olt, így akár mennyire is a táncosokat figyeltük, Victort mindig láthattuk a szemünk sarkából. Ott volt még a 4 zenész is, akiknek köszönhetően még hatásosabb volt az est.    Szünet nélkül, szinte pillanatok alatt eltelt a 90 perc. Az előadás alatt folyamatos vetítések voltak. Tájképek (főleg a Fény év távolság alatt), vagy jelen (Victor, Niki, táncosok). A végén egy elégett cigaretta. Elhangzott a Fény év távolság, Szerelemnek múlnia kell. A legvégén a híres  Billy Joel: Root beer rag -, melyet musical pluszon is hallhattunk már korábban. De itt és most mégis teljesen más volt.
Victor zongorás közben színészi képességeit is megmutatta, hiszen hol öröm, hol bánat, hol fájdalom sugárzott az arcából. A kék szeme többször világított a sötétben.
Az est legvégén egy újabb monológot hallhattuk, azoktól, akiktől az előadás elején.

December 2-a után megint újjá születtem….

Én a Fény év távolság alatt megszűntem létezni. Teljesen kikapcsolódtam és átadtam magam a zenének.

Minden annyira egyben volt. Igényes, magával ragadó, csodálatos este volt, mely szavakban nem kifejezhető. Ezt csak az tudja, aki ott volt…

Szerintem az egész előadás alatt mindenki együtt lélegzett, együtt pislogott. Eggyé vált a terem…… egy pisszenés, egy köhögés, nem volt egész idő alatt.

Egyszer a táskám kicsit megmozdult és szabályosan fizikai fájdalmam volt, mikor megfogtam, hogy le ne essen…. Ezt leszámítva a másfél óra alatt én meg sem mozdultam. Levegőt vettem egyáltalán??? Nem akartam, hogy vége legyen… Az pár másodperc sötét külön jó volt, miután vége lett az előadásnak. Ha jól rémlik szerintem pár másodpercig senki nem mozdult…. és senki nem rohant kifele….

Ez fantasztikus volt!!!!