Az Én, József Attilát „igyekeztem kiheverni” egy vidámabb darabbal. A 19-i Én, Leonardo bemutató (RaM) nem jöhetett szóba, a késői futóverseny miatt. április 15-re és az Újszínházra esett a választásom, Tamási Áron Énekes madár című előadására. Több szempont miatt is e mellett döntöttem. Vidámabb előadás legyen, valami új is legyen. Közrejátszott, hogy Magyar Attila rendezte. Ezt az oldalát „nem ismerem”, így ez is egy jó szempontnak tűnt (Kíváncsi voltam, mit tud, mert a színpadon nem a kedvencem). Esztergályos Cecíliát nem láttam még színpadon (leszámítva a februári gálát a József Attila Színházban), így végleg eldőlt, hogy ezen a héten ezt fogom megtekinteni.

Szép kényelmesen megérkeztünk, ám megint nem volt nagy tolongás az előtérben. Ruhatár, stb. Rövid idő múlva beengedtek minket. Első sor közepe… de senki más. csak mi ketten. Később se ült ebbe a sorba senki. Kicsit furán is éreztem magam.
A második-harmadik sor ímmel-ámmal megtelt, hátrébb nem láttam, de az alapzajt hallgatva nem sokan lehettek. Igen, mikor mindig azon mérgelődök, hogy vidéken miért csak „fél évig” adják az előadásokat, most kicsit úgy éreztem, lehet néhány Budapesti színházban is 1-2 előadással ezt kellene csinálni!? Komolyan kellemetlenül éreztem magam, hogy olyan kevesen vagyunk. Olyan „eminensnek” éreztem magam, ott az első sorban.

Az előadás elkezdődött, bár Attilkát szívesebben néztem volna. Kicsit nehéz volt figyelnem az elején, mert csak az járt a fejemben, hogy milyen rossz lehet a színeszeknek, hogy milyen messze vagyunk a teltháztól.
Nem kellett ezzel sokat foglalkoznom, mert szinte már az első perről kezdve látványos, kedves előadást láthattunk, hallhattunk.

A történetről röviden: a két vénlány (Gondos Eszter és Regina/ Pikali Gerda és Timkó Eszter) féltékeny a fiatal és csinos unokahúgukra (Gondos Magdolna/ Koncz Andrea), mivel annak is akadt már udvarló (Kömény Móka / Varga Ádám). A vénlányok vőlegényeiknek (Bakk Lukács és Préda Máté / Szakács Tibor és ifj. Jászai László) is megtetszik a csinos fiatal lány, a vénlányok Mókának teszik a szépet. Még ők ketten is összevesznek egymással. Meg próbálják a fiatalokat szétválasztani egymástól (Magdót bezárják, Mókát a kútba dobják). Végül győz a szerelem.
Az előadás telis-tele van humorral, mesei elemekkel.
A díszlet egyszerű, korhű. A ruhák is teljesen megfelelőek, semmi kirívó, nem odaillő.
A két vénlány, amit művelt a színpadon! Már a kinézetük… Felismerhetetlenekké váltak. Igazi csúnya, ronda nyanyákat csináltak belőlük!! Főleg Gerdából. Amilyen grimaszokat vágott! Nem lehetett nem rá figyelni/nem őt nézni. A vőlegények is igazán mókásak, megmosolyogtatóak voltak.
A két fiatal kedves, aranyos párt alkottak, akik teljesen jól viselték, tűrték az „öregek” udvarlását.
Egyre jobban kezdett tetszeni a nyelvezet, az előadás, a hangulat, minden.
Az első felvonás kicsivel tovább tartott, mint egy óra. Már teljesen elhelyezkedtem, hogy egy felvonás lesz, teljesen bele éltem magam az előadásba, nagyon tetszett.

Szünetben megvettem a félrerakott jegyeinket. Ezzel úgy elment az idő, hogy mire végeztem, már szólt a csengő, kezdődött a második felvonás.
Ez rövidkének tűnt, de lehet, csak azért, mert nagyon tetszett. Ebben a részben megjelent Móka édesanyja (Kömény Ignácné/ Esztergályos Cecília). Mókát ugyanis beledobták a kútba, de kedvese kihúzta. Haza mentek, ahol Móka édesanyjának elmondtak mindent. Eljött hozzájuk a pap (Szarvas Attila), a vénlányok és a vőlegényeik.
Az anya a vénlányoknak nekiállt mondani a mondanivalóját, de elkezdtek nevetni. Cecília halál nyugalommal mondta a mondókáját – ami több helyen (gondolom) csak hasonlított az eredetire –, mert Gerda egyre csak nevetett. Először még csak a szemei nevettek, de később már nem tudott grimaszokat vágni, csak a kendőjét tette maga elé. Nagyon cukik voltak.
Mi meg csak nevettünk kedvesen. Aranyos hangulat kerekedett. Olyasmi, mikor hasonlót érez/gondol mindenki.
Mint kiderült, ez már az utolsó előtti jelenet volt. Az utolsó jelenetben két gyönyörű galambot engedtek a színpadra. Nem szálltak el onnan, visszaszálltak nem emlékszem kinek az ujjaira és együtt visszamentek a színfalak mögé.

A legjobban Pikali Gerda alítása tetszett. Esztergályos Cecília is kellemes meglepetés volt.
Negatívumot nem tudok mondani.
Egy nagyon kellemes és aranyos előadást láthattunk, aranyos közönséggel.
Nagyon szimpatikus dolog, hogy a jegypénztár nyitva van még a két felvonás között is (József Attila Színházban is), mert így akkor is lehet jegyet venni, nem kell türelmetlenkedni és kapkodni 19 óra előtt.