19-én a Pinceszínházban jártunk, a Rejtelmek című egy felvonásos előadáson. Nem tudtam mire számítsak, mit gondoljak. Direkt nem is jártam utána. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy mit hoznak ki belőle. Vágó Zsuzsit, Szabó Dávidot nem is láttam még az anyaszínházon kívüli előadásban, ez is közrejátszott abban, hogy elmenjek erre az előadásra.

Időben odaértünk, a jegyünket átvettük, majd megvettük a cd-t is.
Mondhatni teltház volt. A szokásos 7óra 7 perckor még nem kezdődött el az előadás. Majd néhány perc múlva elnézést kértek, hogy Kinizsi Ottó mégsem tud jelen lenni, magánéleti problémák miatt. Dávid meg megpróbálja az ő részeit is átvenni.
Kicsit pislogtunk és furán éreztük magunkat, na, ebből mi fog kisülni gondolatok játszódtak le bennem…
Közben már el is kezdődött az előadás. Deutsch Anita és Szabó Dávid Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 9 versével. Már bele is éltem magam, mikor Ottó idegesen megérkezett, átvette Dávid szerepét és folytatta a verset.
Majd jött a Tedd a kezed. Teljesen más előadásban, stílusban, mint azt már megszoktuk a Madáchos előadásban. Hogy tetszett-e? Furcsa volt.. más volt.
Majd részese lehettünk egy „közjátéknak”, mivel Ottó nem tudta elmondani a neki szánt verset. Így Dávid „tolmácsolásában hallhattuk” Szabó Lőrinc: Szeretlek című versét. Kicsit megint furán éreztem magam, kicsit kizökkentem az előadásból, mert közben a többiek szavalták, énekelték a verseket.
Majd elérkezett Shakespeare-től egy Rómeó és Júlia részlet, ahol a két fiú megint szembe került egymással. Bár itt már kicsit gyanússá vált a dolog, hiszen közben gond nélkül ment az „előadás”.
Aztán nehezen, de leesett, hogy az egész „színjáték” az előadás része. Volt egy rész, mikor Ottó egyedül szavalt el verseket, ami nagyon élvezhetőnek tűnt, jól ment neki. Tehát csak „játék volt” az egész magánéleti probléma.
Nem volt szokványos így az egész. Néha kizökkentem a versekből, de mire rájöttem, hogy nem kell, akkor már jobban tudtam figyelni és élvezni az előadást. Na ekkor már az futott át az agyamon, hogy vajon mi zajlik egy igazi próbán? Biztos ilyesmi. Jó lenne valami jó kis előadás „próbájába” belecsöppenni
A záró rész, a Rejtelmek című vers előadása/éneklése szép volt.
A díszlet egyszerű volt. Néhány fehér függöny, 4 létra azokon 1-1 deszka, hogy pad lehessen.
Jó érzés töltött el, hogy végre zenét és éneket is hallottam. Rájöttem, már nagyon ki vagyok éhezve egy normális, zenés előadásra. Zsuzsi és Dávid alakítása jobban tetszett, nyilván azért, mert őket már többször láttam. Anitához, Ottóhoz most volt szerencsém először.

Jó volt új illetve rég nem hallott verseket hallani (költők: Radnóti Miklós, József Attila, Szabó Lőrinc, Frenkó Zsolt, Shakespeare, Molnár Ferenc, Juhász Gyula, Ady Endre, versek: pl. Mikor az utcán átment a kedves, Óda, Két karodban, Kép a tükörben, Elbocsátó szép üzenet, Gyermekké tettél, Rejtelmek).
Összességében egy érdekes, de egyáltalán nem rossz előadást láthattunk. Nem bántam meg, hogy elmentem. Úgy látszik, ez lesz az új „színházi divat” ez a külső jelenetek „belecsempészése”. Egy idő után már biztos nem fogok meglepődni rajta :-) De inkább ilyen, mint evő, beszélő nézőközönség. Ez most rendben volt. És még hideg sem volt a teremben :-) Hamar eltelt az a ~80 perc. A Cd-t még nem hallgattam meg, nem tudok véleményt mondani róla.