Vártam. Vártam, mert Posta Victornak egy új – teljesen más – arcát láthatjuk, hallhatjuk.

Vártam, de féltem is. Féltem, mert komolyzenei tudásom hiányos. Azaz egyenlő a 0-val. Vajon, hogy fog rám hatni egy zongorás est.

Vártam, mert elképzelésem sem volt arról, hogy mégis mi vár ránk.

Vártam, mert csalódni nem gondoltam, hogy fogok, mert a név magáért beszél.

Elérkezett a nagy nap. 3-an indultunk útnak. Nem mondthatni, hogy meleg volt. Sőt, az eső is csepergett. Korán érkeztünk, de mégse elsőként álltunk be a sorba. Még sose voltunk a Stúdió Színpadon. A Madách Imre képről eszembe jutottak a gimis évek, hisz mi is „ezt a képet” használtuk…

Kabátokat letettük… Elmentem volna wc-re, de nem tudtuk, hogy merre. A sorból meg nem akartunk kiállni, így türelmesen vártunk. Azt sem tudtuk, hova kell menni.  19 körül bemehettünk. Lépcsőn fel, kistermen át… Első sor foglalt. Második sorba, a zongorával szembe lehuppantunk.
Vártunk… Elkezdődött. Victor borostásan, kabátban megérzetett és belezendített. 1-2 szám, kabát le, fekete öltöny. Hallhattuk a Fény év távolságot és én többre nem emlékszem. A zene és az előadás hatása alá kerültem. Megszűnt létezni minden. Csak néztem ki a fejemből és csak a zenét, Victort, Nikit, a zongorát hallottam. Azt, hogy mások mit néztek, mit csináltak, mennyire tetszett nekik az előadás, nem tudom. Arra emlékszem, hogy a sálam le akart esni az ölemből. Utána akartam nyúlni, de szabályosan fizikai fájdalmam volt. Megszereztem a sálat, de borzasztó volt kizökkenni abból a varázslatból, amit éreztem. Hogy ez egy nagyobb teremben milyen lett volna? Vagy az a sötétes, „füstös” hangulat is kellett a varázslathoz? Nem tudom. . Aztán vége lett. Jött a ráadás szám. Ekkor már fehér zakó volt rajta. Vége. Világos lett a teremben. Néhány pillanat csend és hatalmas taps. Boldog, elégedett arcok… Te jó ég!!! Ez fantasztikus volt. Erre el kell jönni legközelebb is…. Imádtam minden percét, pillanatát. Most irigyeltem először azokat, akik tudnak hangszeren játszani és képben vannak zeneileg….
Bot Gabi önálló estje után most megint ujjá születtem!
Köszönöm!!!