A Toldi című musicalt nem tudtuk a bemutató napján megnézni, csak néhány héttel később, ami nagyon tetszett. Később 2x is ellátogattunk rá. Viszont szomorúan hallottuk, hogy lekerül a RaM repertoárjáról ez a darab, így gyorsan megvettük a szokásos első sor közepére a 2 db jegyet. Szereposztás nem nagyon „érdekelt”, mert mindkét Toldit „ismerjük”, csalódni nem fogunk. Igazából eddig Gáborral láttuk csak, így egy cseppet sem bántuk, hogy az Operettszínházas György-Rózsa Sándor lesz Toldi. A bemutatókat, az ünnepi, utolsó előadásokat különösen kedvelem, mert azok valamiért mások, de sose tudom megmondani miért. Valószínűleg csak én beszélem bele magamnak. Szerintem más, mindig emelkedettebb hangulatúak.

Az előadás kezdetét vette. Igenám, de mikor Toldi Miklós kijött a színpadra! Még meg se szólalt, de ahogy megjelent, az teljesen más volt, mint ahogy eddig Gábortól megszoktuk.
Az a kiállás, kisugárzás, színészi képesség! Az minden eddigit felülmúlt. JÁTSZOTT és szemmel láthatólag élvezte azt, amit csinál. Nem tudtam „levenni” a szemem róla. A hangja is csodás volt, de ez nem lepett meg, mert 1-2 kis szerepben sikerült elcsípnem az Operettszínházba is az évek alatt. Olyan kisugárzása van a srácnak! Végre egy Toldi előadás, amit valaki nem csak elénekel hanem el is játsza.

Sajnálom, hogy csak most láttam vele. Szeretem a Bot Gabit, de itt most bebizonyosodott, hogy a hang kevés. Játszani is kell.
Makrai Pál cuki volt, mint mindig. Géza viszont a fájdalmas pont és a szomorú valósság. Nem játszott OK. De még UNTA IS!! És ezt nem tudta leplezni!! De ez egy utolsó előadás!! Tombolt a közönség, ő meg unott fejjel egész előadás alatt. A tapsrendről nem beszélve. A táncosokon több mimikát és színészi képességet fedeztem fel, mint Gézában. Sajnos ez már a 2. ilyen előadás volt. Csengusz kellett volna. Ő lelkes.

Gézát leszámítva fantasztikusan jó hangulatban telt az este. Nagyon örültem, hogy György-Rózsa Sándort végre láthattam egy főszerepben, amiben igazán kellemes meglepetést okozott. Fedezze már fel az anyaszínháza és adjon neki fontosabb és testhezállóbb, nagyobb szerepet is.

Örülök, hogy hosszú idő után végre újra láthattam egy lelkes, szimpatikus színészt.