12-én délután Miskolcra vezetett az utunk…2 évvel ezelőtt a 2. nagy hóviharban is jártunk már ott. Most kellemesebb utunk volt Miskolci kiruccanásunk oka az Egy anya története című opera előadás, melyre 2-3 ok miatt voltam kíváncsi. Mikor a barátnőm felvetette az ötletet, hogy menjünk, egyből igent mondtam. Az első ok: Nádasi Veronika, aki eddig sose okozott csalódást, kíváncsivá tett, hogy vajon hogy állja meg a helyét egy új műfajban. Dolhai Attila volt ugyanezen szempontból a másik ok. Bár ő nem tartozik a „nagy kedvenceim közé”, de elismerem a tudását, tehetségét és rá is nagyon kíváncsi voltam. Na meg végre egy új darab, pláne, bemutató. Ősbemutató! Operához eddig 1-2 alkalommal volt szerencsém, melyek nem túlságosan nyűgöztek le. Talán azért, mert hiányzott a „játék”. Így egy újabb kísérletet tehettem, hisz „ismerősökkel” láthatok egy operát, hátha könnyebben befogadható.

Időben leértünk, jegyeket átvettük. Sétálgattunk egy kicsit. (Más a vidéki élet. Lassabb, nyugodtabb.,. Pedig ez nem egy kis város… És még a „híres” villamost is láttuk :-) Séta közben belehallgattunk a próbába is. Az előadás 20 órakor kezdődött. ½ 20-kor még a külső ajtókat is zárva találtuk. Viszont a színház mellett akkor kezdődött egy kis balett egyveleg. Kis részletek. Negyed órát néztük, utána észrevettük, hogy be lehet menni. A városban is, a színházban is találkoztunk 1-2 ismerőssel :-) Nem lepődtünk meg.

A színház kívülről nem olyan szép, de belülről, annál inkább. Az 5. sor közepén volt a helyünk. Előttünk a középső rész teljesen üres volt, így remekül láttunk.
Az előadást a Bartók Plusz Operafesztivál megnyitó előadásaként láthattuk. Először Kesselyák Gergely tartott egy rövid beszédet. Őt követte Miskolc polgármestere. Majd az előadás kezdetét vette.

A díszlet szép volt, de mégis különleges. 2 emeletes díszlet 2x2 részre bontva (a kis lépcsőn közlekedve vajon hányszor verhették be a fejüket?).
A házban (jobb felső sarokban) kezdődött az előadás. Az anya (Frankó Tünde) ül beteg gyermeke mellett, majd a Halál (Dolhai Attila) egy óvatlan pillanatban elviszi. Mikor felébred, elkezdi keresni gyermekét. Betér a mellette lévő helységbe, ahol találkozik az „Éj-jel” (Nádasi Veronika). Aki azt kéri, hogy énekeljen olyan dalokat, melyet a kisfia szeretett és akkor megmutatja, hogy merre ment a Halál. Eleget tett az Éj kérésének és cserébe megmutatta az utat. (Lement a lépcsőn és egy újabb akadályba ütközött). Azonban eltévedt. Útját egy „Csipkebokor” (Langer Soma) állta. Megkérdezte, merre menjen. A bokor csak akkor mutatta meg az utat, mikor az meleg szívével felmelegítette a fagyott bokrot. Az asszony megtette ezt, de nagyon gyenge és fáradt lett.
Majd egy tóhoz ért. Csónakot nem lelt. Elkezdte kiinni a tavat. A „Tó” (Lukács Anita) megszólalt. Az volt a kérése, hogy sírja bele a szemeit a tóba, mert a Tó szereti a gyöngyöket, az ő szeme szép gyöngy lenne a tóban. Az Anya így tett. Vakon tovább kereste a Halált. Elérkezett a Halál házához. Egy Sírásót (Blazsó Domonkos) talált a ház előtt. A sírásó elkérte az anya szép haját, cserébe odaadta az ő ősz haját. Majd beengedte a Halál házába. Ahol a sok palánta közül megkereshette a gyermekét.
A Halál megérkezett és meglepődött, hogy az Anya ilyen hamar ide ért. Az anya ki akart tépni két virágot, de a Halál rászól, hogy ne tegyen más anyát boldogtalanná. Visszaadta a szemeit és megkérte, hogy nézzen a kútba. Ott meglátott egy boldog és egy boldogtalan gyermeket/családot. Az Anya megkérdezte, melyik volt az Övé. A Halál nem mondta meg. Megkérdezte, hogy kéri-e a gyermekét vagy nem. Az Anya sírt, imádkozott. Mire felébredt, a Halál már messze járt…..

Az előadás nem volt rossz, de sajnos csak nem nagyon lehetett érteni, hogy mit énekelnek. (Tudom, tudom, ez egy opera….).
Néha automatikusan feltekintettem, hátha van angol szöveg fent, ahol a Bp-n a színházakban szokott lenni, de nem volt.

Frankó Tündéből sokat nem értettem, de kellemes volt a hangszíne.
Dolhai Attila nekem kicsit furcsa volt. Nem tett rám olyan nagy hatást. Mivel nem valami félelmetes az arca ezért furcsa volt megint Halálnak látni… :-) Nem kellett félni tőle.
Veronika csodás volt, mint mindig. Nála szinte a teljes szöveget értettem.
Soma… „Sajnálom” az est kellemes meglepetése volt. Nagyon meglepett pozitív értelemben. Nem mondom, hogy… de ha lenne 2000 Ft-s jegy a Vámpírok Báljára, akkor lehet, elmerészkednék Vele is megnézni egyszer ...
Anita… Nagyon „Visitozott”, nem értettem szinte semmit abból, amit ő énekelt.
Domonkost nem ismerem, de kellemes mély hangja volt.

Egynek elmegy előadásnak mondanám. Élvezhetőbb volt így „ismerősökkel” látni.
Egyenlőre még mindig nem lettem Opera rajongó. Azonban nem értettem, hogy miért volt szükség olyan furcsa mozdulatokra. A kezükkel, fejükkel. Többször olyan Tai Chi szerű érzetem volt, néha nagyon elmosolyodtam magamban ezen. Ez nem tetszett. Soma az ujjaival mindvégig úgy tett, mint aki zongorázna, ütemre jártak az ujjai. Vajon ez is az előadás része volt? De ez kevésbé volt zavaró, mint az a sok fura mozdulat, amit egyébként tettek. Táncoltak, de mégsem. Lehet, jobb lett volna, ha álnak mozdulatlanul, mint egy igazi operaelőadásban? Azonban a zene az tetszett, nem volt zavaró, élvezhetőnek mondanám.
Ellenben a sok számomra „szokatlan” jelenség, hatás miatt nem tudtam a történettel együtt élni, nem éreztem át az anya fájdalmát, szinte semmit, inkább csak úgy szemlélődtem.

A vastaps nem maradt el. Majd hirtelen olyan volt, minta az Operett Színházba csöppentünk volna. Kero kijött a színpadra, mint művészeti vezető; mondott néhány szót. Felhívta a rendezőt, zeneszerzőt, díszlettervezőt, koreográfust, egyenként bemutatta őket. Köszönetet mondott Andersennek és Beney Zsuzsának. Mesélt a modern operáról. Ja, lehet ez volt a sok fura mozdulat és a normális öltözet? :-)
A szereplők kaptak virágot/bort. Kedves gesztus volt. Megadták a módját, szép befejezése volt az estnek.
A mosdónál 5-en álltunk sorba, a mögöttem álló hölgynek ez tömeg volt.. Hát, itthon ez nem az 5 főnél kezdődik :-)

Nem lett a kedvencem, kíváncsi vagyok, hogy hogy fog összeérni és milyen lesz majd Bp-n.