Májusban kiderült, hogy a nagy színházas barátnőmnél felszabadult egy jegy a Nyomorultak bemutatójára, megkérdezte, nem akarok-e menni. Hát, sokat nem gondolkodtam, azt hiszem. A Nyomorultak nekem nagy kedvenc, igaz, csak 2000 januárban láthattam először a darabot, de a 87-es hanganyagot rendszeresen hallgattam, hallgatom most is. Másnap foglaltam szállás is és számoltam visszafelé a napokat, de egyben aggódtam is, hogy el ne mossa az első, mert akkor nagyon szomorú leszek….  Közeledtek a hetek, napok. Az már látszott a hét elején, hogy az esővel nem lesz probléma. A hőséggel annál inkább. Közben meghívót is kaptam egy másik barátnőm esküvőjére, 15-re. Sajnos nem tudtam neki megígérni, hogy ott leszek, mert Szegedről vonattal Debrecenbe. Talán a 6:49-essel kellett volna mennem? Igaz felszedhettek volna útközben mások, de nem tudtam megígérni, hogy „időben” Pest környékén leszek, mert a MÁV….

14-én, pénteken munka után irány Szeged. 2 x jártam már ott. 5 éve a Europe koncert miatt, akkor néhány napot ott is töltöttünk. Egyből beleszerettem a városba, bár az idő nem volt túl jó, többször eláztunk, de nem zavart különösebben. Majd talán 3 évvel ezelőtt egy napot újra ott töltöttem. Azon a napon, amikor talán az év leghidegebb napja volt. Életembe nem fáztam úgy, mint akkor. De ez sem zavart, maradt a múzeum.

Most meg dög meleg… Most azért nem lehet rendesen várost nézni, mert nem lehet kint lenni a hőség miatt. 
18 óra körül elfoglaltam a szállást, majd indultam is be a központba. Fényképezgettem, nézelődtem. 20 óra körül már a Dóm téren voltam, hallgattam a hangbeállást, stb. Talán ¾ 21 körül beértem. Elfoglaltuk a helyünket, kicsit beszélgettünk és vártuk a kezdést. 5 sor közepe. Ennél jobb hely nem is lehetett volna:-)

Teltház, jó hangulat. Szép díszlet. Visszaszámlálás. Az előadás kezdetét vette. Mögöttünk a pattogatott kukorica előkerült! ÁÁÁÁÁ!!! Mellettem egy 18 körüli srác szét unta magát, de hősiesen viselte, mert a telefonját legalább nem nyomkodta. Ennyi volt csak a negatív dolog. Az előadást nem fogom elemezni, mert sokan nem látták Többen nem, mint kellett volna, mert sok előadás elmaradt az eső miatt. Azért néhány gondolatot csak leírok (ami persze biztos több oldal lesz megint).

Nagyon tetszett! A hangulat, a látvány, a bogarak zümmögése, a meleg, a kényelmes öltözék, a sok ember, a szabad levegő. Mind-mind olyan hatás, ami majd a kőszínházból hiányozni fog. Ott viszont meglesz a családiasabb légkör, a színpad közelsége és az otthonosabb légkör, hangulat. 
blablabal…..

A Jean Valjeant alakító Tóth Attilához eddig a Jézus Krisztus Szupersztárban és a Kör című musicalben volt szerencsém. Mindkét helyen kellemesen meglepett, így most tudtam, mire számítsak és csalódnom nem kellett.
Debreczeny Csabától (Javer) „kicsit féltem”. Hozzá az Anna Kareninában volt szerencsém nem 1x és nem is 2x, ahol mindig egy bajom volt, hogy a drámai jeleneteknél mosolyog. Nagyon meg voltam elégedve vele. Sokkal-sokkal jobban játszott és énekelt, mint eddig bármelyik Annában. Szerintem tökéletesen megállta a helyét, nagyon tetszett az alakítása.
Enjolrast alakító Nagy Balázs remek volt, mint általában mindig.
A Mariust alakító Solt Ádám volt az est kellemes meglepetése Csaba mellett. Mint tudjuk, nem rajongok a tehetségkutatósokhoz”, de valóban kellemesen meglepett. Játékilag, hangilag egyaránt.
Vágó Betti (Fantine) furcsa volt szőkén, de amúgy minden rendben volt vele, szerethető volt most is. 
A Thénardier házaspárt alakító Nagy Sándor és Sáfár Mónika fantasztikust alakítottak!. Mindketten lazák, viccesek és mégis drámaiak. Ők voltak azok, akik mosolyt, nevetés csaltak az arcunkra minden egyes jelenetben. Izgultam Sanyiért – azaz – a hangjáért, de volt neki. Nem is akármilyen Mintha néhány évet visszaugrottunk volna az időben :-)  Csak vigyázzon is rá :-)  
A 3 gyerek is tünemény volt (Gavroche - Bauer Gergő; Kis Eponine - Hajdu Luca; Kis Cosette - ? ). Semmi izgalom nem látszott rajtuk. Szeretni valóak voltak.
Azonban az idős Cosette (Tóth Angelika) és Eponine (Tóth Andrea) voltak az este gyenge pontjai. Cosette-ből annyi maradt meg bennem, hogy szép párt alkotott Mariussal, de sem játékilag, sem hangilag nem nyújtott maradandót, sőt! Andrea nem nyűgözött le. Szerintem fiatal még ehhez. Néhányszor jól szólt a hangja, de legtöbbször felejthető volt….
Remélem, hogy ők tavaszra fejlődnek még!!!, mert a többiekhez képest ők messze alul teljesítettek. Miért kell erőltetni ezt a tehetségkutatós vonalat? Főleg egy ilyen nagy műnél (is)???

Nem véletlenül hagytam a püspököt (Vikidál Gyula) utoljára. Nekem ma este is Ő volt a legjobb. Az a hang!!!! Mikor elkezdett énekelni egyszer csak azon vettem észre magam, hogy potyognak a könnyeim.
A színpad hatalmas volt, ezért a tánckart nem lehetett annyira figyelni.

A mikroportokkal gondok voltak, főleg az I. felvonás alatt Tóth Attilánál. Szegény. Szerintem egy Madáchnál ez „felháborító”. Nem értem, hogy miért nincs működő mikroport? Hogy nem lehet felkészülni ebből rendesen?

Előadás végén Az Igazgató úr és a „készítők” felmentek a színpadra. Előkerült a szokásos nagy virágcsokor és ennyi. Semmi beszéd és megint elfelejtették bemutatni a jelmeztervezőt, a koreográfust, stb… Persze, aki előadás előtt figyelte a hangosbemondót, akkor megtudhatta, hogy ki kicsoda. Előadás előtt ugyanis felsorolták a szereplőket és a „stábot”.
Összességében egy szuper előadást láthattam. És így utólag valóban szerencsés lehettem, hogy nem mosta el az eső és el sem maradt. Szegények 3 hónap próba a hőségben és az előadások hetében meg eső és hideg…
Kíváncsian várom a kőszínházas bemutatót. Egy jó szereposztás esetén biztos megint sírdogálni fogok.

Másnap korán felkeltem, 7 körül már indultam is a tegnapi városnézés folyatására. Még volt időm a „híres” Csiga pékségbe is beugranom az állomásnál, ahol régebben is vettünk valamit. Ha nem vett volna ilyen meleg, akkor több mindent vettem volna. 
A vonat időben elindult, kicsit később ért be. Séta Budára és irány a telek. De meleg volt. Már nagyon nem esett jól…