30-án délelőtt – készülve a félmaratonra – futottam 2 kört a Duna parton. 19,2 km 1:55 nem voltam megelégedve magammal. Délutánra megfájdult a fejem, ehhez nem vagyok hozzászokva. Így kicsit fáradtan, de annál lelkesebben indultunk a Milu koncertre a Margitszigetre. 
Majdnem olyan meleg volt, mint legutoljára a JKSZ-en.

A jegyeket átvettük (köszönjük Éva), majd elindultunk a nézőtérre. a Mosdónál kígyózott a sor. Érdekes ez az a hely, ahol első gondolatként nem a színház, hanem a futás jut eszembe. Most is. Valószínűleg azért, mert tudom, hogy egy olyan sor gyorsabban halad, mint egy színházas  J

A teraszon ültünk. 
Sajnos meglepő látvány fogadott minket, hiszen nem volt teltház. Ezen nagyon ledöbbentem. Persze, még mindenki nyaral. 
A koncert viszont annál jobb volt. Van hangja Milunak is. Nem tudom, belül mit érezhetett, vagy erre számított? Viszont a közönség lelkes volt és hálás. 
Több blokkra lehetett osztani a koncertet.

Először elhangzott néhány dal az Emberek együttes dalai közül. Írnom sem kell, hogy mindenki örömmel fogadta ezeket a dalokat és szinte mindenki Miluval együtt énekelte. A következő részben a készülőben lévő cd-jéről hallhattunk néhány számot. Nem volt rossz, csak hát a többségünk nem ismerte.

Következett egy „Fenyős” blokk, ahol a rock and roll-é volt a főszerep. Mesélt a Made in Hungária című musicalről, éneket abból a darabból is egy számot (a Csók királyt – amit a darabban Zöld Csaba énekelt).

Elmondta, hogy nincs olyan koncert, ahol ne lenne színházas blokk, mert neki az életének egy fontos része. Kivetítő, Nyomorultak. Átöltözött. Teljesen átszellemülten megjelent előttünk és éneket egy számot a nyomorultakból. Majd a Napba öltözött lányból. Ha nem fájt volna a fejem, akkor biztos sírdogáltam volna, de még arra sem volt erőm (minek fut, aki nem bírja)). Majd következett egy vidámabb dal. Ennek a blokknak a végére kötném a Mama című számot, bár nem musicalből való, de mégis a felevezetése, a hangulata miatt valahogy mégis ide sorolnám.

Aztán gyors váltás és a rock világában kötöttünk ki. Milu gitározott is egy kicsit, nekünk pedig ki kellett találnunk, hogy mi is akart lenni.

Az utolsó blokkban megköszönte, hogy eljöttünk és néhány számot még hallhattunk tőle. Nem tudom, hogy a nézőtéren lévők közül hányan voltak idén kint a Szigeten koncerten, de ahol én voltam, ott vége kellett legyen 22-órakor. Most sem volt másként (gondoltam én) és a követtük a többieket kifelé. Szerencsére még csak néhány lépésnyire hagytuk el a székeinket, így hamar vissza tudtunk fordulni és a tribün első sorába lehuppantunk (na, itt nem volt jó ülni, ez már hátul van), ugyanis jött a ráadás. Én személy szerint nagyon szégyelltem magam, hogy kifelé vettük néhány perccel az irányt és nem vártunk még.. Szóval, még 2-3 dalocskát hallhattunk tőle búcsúzóul. 
Milu hihetetlenül lelkes, boldog volt, a közönség hálás. Az este kiváló volt. A díszlet pedig csodás. Nagyon tetszett, a kivetítés, a Margitszigeti fák ágainak a színei, árnyékai. Jól sikerült este volt, csak ne lettem volna olyan fáradt….