19 óra előtt nem sokkal engedtek be minket. Első sor. Kivételesen sokan terveztek az első sorba ülni, de mi fürgék voltunk, így majdnem a közepére ültünk. Ez a terem kicsivel nagyobb, mint a Kaszás Attila terem, de szerencsére hideg itt sem volt.
¼ 20 körül kezdetét vette a közel 1,5 órás koncert.
Jajdenagyagyonjóvolt:-))))))))
Nem mondom, hogy minden számot ismertem, de szerintem a felét biztosan. Jó volt a terem hangzása, minden tetszett úgy, ahogy volt. A számok között néha elmesélt egy-egy történetet.

A koncert után kb. 20 perces beszélgetés következett. Oda ült elénk az első sor közepétől 20 cm-re.. A nézőközönség nagy része is maradt. Áhítattal figyeltük a szavait. Mint ahogy a zenéjében, a most elmondott történeteiben is rengeteg igazság hangzott el, amin még sokat fogok elmélkedni. A legmeglepőbb és talán az egyik legtiszteletreméltóbb az volt, mikor arról mesélt, hogy Csokonai verseket tanul, mert abból lesz a következő előadó estje. Először Debrecenben, majd utána itt, a Nemzetibe a Kaszás Attila teremben.
Szép lassan, komótosan szedelőzködött mindenki…

Előadás után felmentem megnézni az esti partnerem testvérének a fotókiállítását a 2. emeleten.
Kicsit félve indultam fel, hogy majd rám szólnak. Meglepő módon egyetlen jegykezelővel, stb. nem találkoztam. Megcsodáltam a fényképeket. Már attól féltem, hogy bezárnak, mert alig lehetett léptet hallani. Csak hangokat, amik a Körhinta című előadás közönségtalálkozójából szűrődött ki, így megnyugodtam, hogy mégsem leszek bezárva.
Egy igazán kellemes koncert részese lehettem, melytől teljesen felpörögtem. Még este is hallgattunk egy kis Hobo-t…