A Dögkeselyű című előadás már a bemutatón megtetszett és mikor újra volt egy szabad estém, akkor azonnal mentem megnézni. Anyumat is sikerült rábeszélni. Mivel szinte elsőként érkeztünk, így választhattunk helyet J A belső rész első sor közepénél döntöttünk. Szeretem az első sort, ezzel nem mondtam újat, de… ez nagyon közel volt. Szinte testközeli élmény. „Féltem”. A két rendőr (Barát Attila és Posta Victor) szinte 20 cm-re tőlünk álltak/játszottak. Nem mertem rájuk nézni. Néha elmosolyodtam, vagy csak el kezdtem feszengeni. Volt olyan, hogy majdnem hangosan felnevettem, mikor nagyon-nagyon közel játszottak. „Ilyenkor „leizzadtam” J Nehéz volt máshova tekinteni, hisz szinte ők ketten álltak előttünk a jelenetek többségében.. Ha szándékosan akartam volna hozzájuk ilyen közel ülni, biztos nem sikerült volna….De kivételesen teljesen ártatlan vagyok J Lehet, ilyet még egyszer nem vállalok be J Az előadás egyébként remek volt, nagyon tetszett. Tetszik a zene, az előadás különlegessége, a családias légkör, és a feszültség, ami az előadás alatt jelen van. Remélem lesz még ősszel is, biztosan visszatérek, ha lesz rá módom.