Sajnos a Madách Színház új rendszere miatt az előadások ettől az évadtól kezdve tömbösítve állnak a rendelkezésünkre, így az eddigi 3x 1 hét Operaház Fantomja helyett 1x 3 hétnyi előadás került a nézőközönség elé.
Mivel válogatósak vagyunk és egy a biztos Bot Gabi, mint Raoul. A többit hozzá alakítjuk, ha nem egy előre megvásárolt jegyről van szó.
Véletlenül akadtunk rá erre a délutáni előadás jegyeire, melyre végül lecsaptunk, mivel jó helyre szóltak.
Hogy végül miért is került be ez az előadás a „különleges-emlékezetes” előadások közé? Az a hangulat és egy remek közönség okozta érzet.
Valahogy mindenki jókedvű volt körülöttünk. Bot Gabi hozta a tőle megszokott remek hangokat. A Fantomért izgultunk. Szünetben a mögöttünk ülő 2 ismeretlen középkorú férfival megbeszéltük, hogy a Fantom még nem érkezett meg teljesen, de mégis egy szuper első felvonást láthattunk. Kiderült róluk, hogy ők is nagy színházba járók, képben voltak minden musicallel.
A 2. felvonásra a Fantom megérkezett és a szívünkben is maradt. A lelkével mindenkit megérintett. Fantomon ennyit még nem pityogtam. Anyum is átesett a 2. fantomos könnyezésén.
A Fantom a lelkünkhöz szólt, megérintett minket. Olyan fájdalmasan, érzelmesen énekelt, mint amilyet eddig még nem hallottam Victortól.

Mikor vége lett az előadásnak, hátra fordultunk a két lelkes színházas férfihoz és megbeszéltük, hogy megérkezett a fantom és itt maradt.
Haza se kellene menni, hanem ugyaninnen ugyanezt ugyanígy még egyszer át kellene élni és érezni.
Nem volt könnyű ez után a Vígszínházba menni.