Rájöttem újra, hogy én – az egyik kollégámmal ellentétben – hétköznap jobban szeretek színházba menni, mint hétvégén. Egész nap nézni az órát, hogy el ne késsek. Főleg, ilyen sötétben, hidegben. Ma a Hölgyek Urak előadásra mentünk 3-an repetázni. Most nem volt olyan szerencsénk az épületbe való bejutáskor, mint eddig. Senki nem nyitotta ki az ajtót, mi meg csak áztunk, áztunk az esőben. Végül bejutottunk. 

Az előkelő első sorban mosolygott ránk 3 üres szék. KÖSZÖNJÜK! Kényelmesen leültünk, beszélgettünk a jövőről, ami nekem túl fájdalmasnak hatott, ezért inkább elmentem a mosdóba. Ott meg sokat kellett várni, de még volt néhány perc a kezdésig. De jó volt, mikor augusztusban az épp „akkor hatalmas problémámnak” tűnő dolgaim miatt ki akartak tenni az autóból… Nem volt olyan rég, de megváltozott azóta sok minden körülöttünk. Visszatértem a többiek közé és indítványoztam, hogy inkább színházról beszélgessünk. Úgy is tettünk, de nem kellett sokat beszélnünk, mert az előadás kezdetét vette.
Niki elegánsan, csinosan megjelent és belekezdett. Egy pillanat alatt elvarázsolódtam és újra egy csodás 90 perces időutazásban vehettem részt. Megszabadultam a valóságtól és figyeltem az eseményeket. Furcsa, hiszen már láttuk az előadást, de újszerűen hatott rám. Sok mindenre nem is emlékeztem, pedig azt hittem rengeteg dolgot meg tudtam előzőleg is jegyezni. Jó néhány „reklám” részt elfelejtettem. 1-2 jelenetre is másként emlékeztem. Még unicum is jutott :-)
 
Sokkal összeforrottabb lett az előadás, sokkal jobban összeért, mint előzőleg. Otthonosabb mozogtak, pedig ugyan azt láttuk, mint októberben. De mégis más volt. Persze az első sor, az első sor!! Megcsodálhattam Niki szép fülbevalóját, ezt nem lehetett látni előzőleg a sokadik sorból. Jobban figyeltem a szövegre, az átkötésekre. A kis videókat is jobban meg tudtam nézni, csodáltam a szép parkot az egyik részben; megmosolyogtam azt a videós jelenetet, mikor ebéd közben másnak képzelték a párjukat. És még sorolhatnám, de nem teszem, mert hátha van olyan, aki még nem látta…
Egy újabb szuper estén voltunk, ahol 100%-os kikapcsolódásban lehetett részünk.
Aki eddig még nem látta, az feltétlenül nézze meg!

Az eső meg csak esett, esett és esett… és az új vízhatlan kabát már majdnem átázott :-)