Szóval sose jön össze a Hobo koncert rendesen. Ma két helyre kellett volna mennem, de a barátnőm elment helyettem a Raktárszínházba. ¾ 19 körül értem a Nemzeti Színházhoz. A mai koncert a Fekete blues címet viselte.  Akkora sor állt a jegypénztárnál, hogy a jegykezelőkhöz is alig jutottam. A Hobo koncertes „párom” már ott volt. Időben beengedtek minket, szokásos első sorba helyet is foglaltunk.  A koncert kezdetét vette. Nem sok számot ismertem az első 20-25 percben. De elvoltam. Aztán kb. fél óra múlva olyan feszült és ideges lettem és annyira dühös lettem a mindenre, az életre, a kétségbeesett jövőre, hogy majdnem hazamentem, hogy inkább sírdogáljak. De olyan ciki lett volna, úgyhogy elég nehéz volt türtőztetnem magam, de végül maradtam. Aztán később elhangzott több számomra is ismert, ismertebb dal, melyek továbbra is tetszettek. Ma nem volt beszélgetés a koncert végén. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy hogy áll Hobo a Csokonai esttel.

A koncert jó volt, a hülyeségeimet leszámítva, pedig jól érezem magam. Hazafelé a villamoson már nem érdekelt, hogy milyen szép lett a Várkert és a Kossuth tér, nem érdekelt a sok szép új busz és villamos. Csak egy nagy kérdőjel lebegett előttem. Ezért inkább nyomogattam a telefonom. A hídon történt átsétálás sem hozott megkönnyebbülést, pedig olyan hamar átértem a messzebb lévő ideiglenes állomásra is.  Persze lehet, hogy csak a front miatt voltam zizi, mert többen panaszkodtak az nap és másnap is (bár a többség fejfájásra).
A következő koncertet egyéb elfoglaltság miatt ki kell majd hagynunk.