Ma az egyik új kedvenc színházamban (Újszínház) jártunk, a Béres bemutatón. A mű Dr. Béres József életéről szól. Fazekas István 2015. áprilisban írta meg a Megvádolt című 3 felvonásos drámáját, melyet most színpadra alkalmaztak (Fazekas István – szerző / Kerényi Imre – rendező / Román Sándor – koreográfus.).
Premier lévén rengeteg ismert közéleti személyiség foglalta el az előtér nagy részét, nem is nagyon akartam mászkálni, vártam a kolléganőmet egy csendesebb helyen. A jegyünk az első sor közepére szólt (hova máshova szólna J). A mellettem ülők elég furcsák voltak, de sebaj. Szerencsére egy jó közönséget fogtunk ki; nem volt cukorkaevés, stb.

Az előadás a kezdetét vette. A darab a 70-es évek I. felében játszódott.
Tetszett, hogy az előadás azzal kezdődött, hogy egesével bemutatták a szereplőket, ki kicsoda, mi a foglalkozása. Akkor épp nem értettem még, miért fontos, hisz „nem jegyeztem meg szinte senkit”. Később megértettem, hogy miért kellett ez.
Az események az első felvonásban két szálon futottak.
Az egyik helyszín Kassa volt egy költő/színésznő és közös gyermekük életét ismerhettük meg (Szakács Tibor/Timkó Eszter/Propokusz Fanni). Kevés a pénzük, a költő nem akar szlovákul írni, azt szeretné, ha magyarul is elfogadnák az írását. Kudarcai miatt sokszor italozásba folytja bánatát. A felesége nagy karrierről álmodik. Elhagyja családját a Váncsa elvtársért (Kautczky Armand), hogy Csehszlovák filmekben szerelhessen. Azonban kislányuk, Katinka megbetegszik… leukémia. A Pozsonyi orvosok szerint nem éri meg a karácsonyt.
Ez alatt Kisvárán is zajlik az élet. Kisvárán, ahol Béres József (Koncz Gábor) a feleségével (Esztergályos Cecília) és gyermekeivel él. Szorgalmasan dolgozik a laboratóriumban és otthon is. Kutat. Mintákat vesz talajból, kísérletezik. 1972-ben megalkotja a nyomelemeket komplex formában tartalmazó humángyógyászati készítményt, a későbbi Béres Cseppet.
A történet a kislány betegsége miatt egy szállá fonódik, mert a színésznő édesanyja (Tordai Teri) rábeszélte a családot, hogy menjenek el Kisvárdára, hátha…
A 2. felvonásban átélhettük Béres József meghurcoltatatását. Az irigyei, elvtársak nem tetszését, a vádakat ellene, a rengeteg – eredménytelen – házkutatást…. és Béres József nem adta fel. (1978-ban kereskedelmi forgalomba került a Béres csepp! 2000-ben gyógyszerré minősítették)  (Ez már a történetből nem derült ki.) A tárgyaláson (1975) befejeződik a történet.  

A vastaps nem maradt el, a szerző szerényen a színpadra érkezett és ugyanolyan szerényen pillanatok alatt eltűnt.

Az összes szereplő fantasztikusan játszott, még az 1-2 baki is jól jött ki. Nem játszotta senki túl a szereplét, minden szereplőt csak dicsérni tudok. (ezt csinálja meg egy felfuttatott celeb vagy tehetségkutatós személyiség. belebukna 1 perc után).

 „…Egyszer csak behívattak a Központi Bizottságba Aczél elvtárshoz, aki azt mondta nekem: „Annyi pénzt adok magának, amennyit akar, amennyit kimond a száján, csak hagyja el ezt az országot, és adja át a naplóit, kutatási eredményeit annak, akit én megnevezek.” 

Többet nem árulok el, hiszen ezt is mindenkinek látnia kellene.!

Ez egy emlékezetes, maradandó előadás volt, mely minden perce és mondata szívbe markoló volt. Ma sem távoztunk „üresen”.