Reggel azt sem tudtam, hol vagyok; Attilkás részek szaladgáltak a szemem előtt, miközben Anna Kareninában hallható dalokat hallottam a fejembe.

Nagyon fáradt voltam. Testben a munkahelyemen voltam, sokat haladtam, de lélekben ki tudja merre. A mai napon tudatosult bennem az is, hogy májusban egy napra szól a jegyem az Operett Színház nagyszínpadára és a Raktár színházba is. Volt már, hogy 1 nap hét helyen kellet lennem, de hogy az egy színházba is legyen!!?? Ez már a vég? Szerencsére a Nagyszínpadosat átvette egy kolléganőm. Talán 17 óra körül tértem észhez, azaz akkor már nem kellett, mert közel volt az indulás.

Újra egy teltházas, remek előadás részeseivé váltunk. Ugyan ott ültem ma, ahol tegnap (J1/6).
Ma Muri Enikőhöz (Márta), Barát Attilához (Illyés Gyula), Barabás Kis Zolihoz volt szerencsénk.
Enikő hangja rendben van mindig, de nekem továbbra sem tetszik, hogy általa egy vidám, vicces, „kis fruska” karakterű Mártát láthatunk. Szerintem, Márta, aki egy művelt lány volt, nem hiszem, hogy olyan viháncolós lett volna valójában. Szerencsére az asztalon való dőlöngélés ma is elmaradt.
Victor és Niki ma este is kihozták magukból és egymásból a legjobbat és a legtöbbet. Minden fantasztikus volt az este alatt, azonban én még mindig az egész héti események hatása alatt állok, hogy nem tudtam annyira beleélni most magam az előadásba, inkább figyelgettem a mimikát, a jeleneteket.
Rengeteget játszanak az arcukkal, eddig erre még nem nagyon figyeltem. Ahogy Bak Róbert „lenézően; felsőbbrendűen, megvetően, vagy inkább sajnálkozva?” néz Flórára a szanatóriumba, nagyon jó.

Figyeltem Vágó József arcjátékát, mikor a felesége a versszavalásba belekezd; a költőpárbajnál, stb… De ezt holnap délután jobban meg fogom tudni szemlélni, mikor a 1. sor 2. székébe fogok ülni.

Ma este sem maradt el a vastaps, de ma nem volt lelkierőm huhuzni sem, nemhogy állótapssal próbálkozni.  stb…

A tapsrend alatt végig az járt a fejembe, hogy vajon a színészek (PV, LA, BA), táncosok, akik minden este velünk együtt ott voltak észre vettek, észrevesznek e bennünket? Hogy bírják? Én hulla vagyok…

Nehéz szívvel indultunk haza, de én igazából az ágyikómra vágytam már. Minimális sétára fogtam így is magam. Mindjárt vége a hétnek és a kedvenc darabjaimtól is búcsúzni kell.

Nem aludtam túl jól, Attilkás és Annás jelenetek mászkáltak ma éjjel is a fejembe, de mindenesetre jó volt, hogy nem óra csengésre kellett felkelni….